“Szorongással élni olyan, mint egy kövekkel és csupa felesleges holmival megpakolt hátizsákkal túrázni”

Lassan 30 éves leszek, de a mostani problémáimat mind-mind a gyerekkori sérelmeimnek köszönhetem. Például azt, hogy mindenkinek maximálisan meg szeretnék felelni. Vagy azt, hogy ha hibázom, egyből az jut eszembe, hogy megutálnak, csalódnak bennem és már nem tekintenek úgy rám, mint korábban. Vagy, hogy vannak napok, amikor egyszerűen azért nem megyek be az útbaeső boltba, mert nem ismerem az ott dolgozókat és egyszerűen nem merem betenni oda a lábamat - inkább a jól bejáratott helyet választom, ahol nem feltétlenül jobb fej az eladó, nem olcsóbb és nincs is közelebb.

Igen, ez mind azzal a belső szorongással jár, amit otthonról hoztam, és amiért évek óta járok terápiára, szedem a gyógyszereimet. A szorongás mellé szociális fóbia és korábban depresszió is társult - szép kis csomag, ugye?

Egy katyvasz a fejedben - és úgy egészében a testedben-, ami megnémít, lemerevít és rettenetesen elfáraszt. A folyamatos agyalás, stressz nem engedi, hogy egy pillanatra felhőtlenül tudj örülni, nevetni, hogy elteljen úgy egy napod, hogy nem aggódsz valamin túlzottan. Ha véletlenül lenne pár óra, amikor nem nyomja a válladra a terhét, azon kezdesz el agyalni, hogy "úristen, most biztos, hogy valami nagyon rossz fog történni, mert jól éreztem magam."

Mondok egy példát: tegyük fel, hogy tömegközlekedési eszközzel kell menni egy ismeretlen útvonalon, ismeretlen helyre, ahol ismeretlen emberek lesznek. Tudom, ilyenkor azok is feszültebbek lehetnek, akiknek amúgy ez nem jelent problémát. Én viszont csak azt látom, hogy mi sülhet el rosszul, hogy eltévedek, rajtam röhögnek a buszon, elkések, nem tudok csevegni az ott lévőkkel, akik emiatt teljesen hülyének gondolnak. És ez csak egy kis szelete annak, amit ilyenkor átélek.

Félre ne érts, nem keseregni szeretnék, vagy sajnáltatni magamat, pusztán csak el szeretném mesélni a gondolataimat, hátha ezzel másoknak is erőt tudok adni. Szerencsére pár éve megtaláltam azt a szakembert, akivel tényleg látványos eredményt értem el - sikerült többször nemet mondanom, magabiztosabban kezelem azokat a helyzeteket, amik addig olyan nagy gondokat okoztak, hogy olykor napokig alig tudtam miattuk aludni és hasonlók.

Még hatalmas út áll előttem, ezt tudom, de legalább eljutottam idáig és minden nap teszek azért valamit, hogy erősebb, magabiztosabb, "okébb" legyek. Mert a pszichológia egyik irányzata, a tranzakcióanalízis szerint nem kell tökéletesnek lenni, bőven elég, ha oké vagy. (Ezt tök jó lenne szerintem minden szülőnek elmondani).

Nem szeretném az elcsépelt "Bízz magadban, légy pozitív" és hasonló tanácsokkal zárni a cikket. Helyette inkább azt tanácsolnám, hogy ha hasonló helyzetben vagy, vegyél egy mély levegőt és készülj fel a sok-sok munkára, ami előtted áll - és aminek állomásai lehet, hogy néha nagyon lehúznak, máskor viszont hihetetlenül felemelnek. Nem biztos, hogy hónapról hónapra egyre magabiztosabb leszel, de ha elindulsz ezen az úton, akkor járd is végig. Mert gondolj bele, ha neked lesz majd gyermeked, valahol a szüleidtől kapott mintákat fogod majd követni. Ha pedig oké szülő szeretnél lenni - és egyáltalán oké ember -, azért viszont tenni kell, bármennyire nehéz is az első lépés. Maradj kitartó, gyűjts magad mellé támogatókat és nagyon fontos, hogy megünnepeld, vagy akár felírd azokat a pozitív változásokat, amiket megtapasztaltál magadon.

Szépen, lassan el fogod érni a célt és te is meglepődsz azon, mennyit változtál! Ehhez egyébként lenne egy furcsa kísérlet is, amit érdemes hétrőn hétre, vagy legalább havonta egyszer elvégezned. Csukd be a szemed és képzeld el, hogy egy tükör előtt állsz. Nézz a tükörbe és jól vizsgáld meg, kit látsz. Ha elkezdesz foglalkozni az önismerettel, vagy szakember segítségét kéred, egy idő után egy sokkal magabiztosabb ember néz majd vissza rád. (Én egyébként először szürke melegítőben, görbe háttal láttam magamat, ma pedig tűsarkúban, szemüvegben néz vissza rám a tükörképem, mosolyogva, egyenesen állva, vállakat lazán tartva). Remélem, hamarosan a valóságban is így lesz majd!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!