Kísérlet: Érintés, melegség
Harry Harlow amerikai pszichológus majomkísérlete során azt figyelte meg, hogy az elszigeteltség és az elkülönülés hogyan befolyásolhatja a majmok későbbi életét. A kísérlet bebizonyította, hogy a kismajom és az anyja közötti kötelék megteremtéséhez fiziológiai szükségletekre; például melegre, biztonságra és táplálékra, valamint érzelmi szükségletekre - elfogadásra, szeretetre és ragaszkodásra - volt szükség.
A kísérlet során a majmokat a születést követő 12 órán belül elvették az anyjuktól, és egy szobába helyezték majmokra hasonlító bábukkal. Az egyik ‘anya’ dróthálóból, a másik frottírszövettel borított fából készült. A majmok mindkettőtől kaphattak tejet.
Az első kísérletben a majmok szabadon mehettek bármelyik anyához, de láthatóan több időt töltöttek a frottír anyával ölelkezve. A második kísérletben, amikor stresszes helyzetekbe kerültek a kicsik, a frottír anyukájú majmok addig bújtak az anyukához, amíg meg nem nyugodtak. A dróthálós anyukák mellé helyezett majmok azonban nem mentek vigasztalódni a ‘mamájukhoz’: a földön ringatták magukat.
Harlow azt vonta le konklúzióként, hogy az érintés, a melegség nélkülözhetetlen a biztonságérzethez és eredményét az emberekre is vonatkoztatva is valósnak tekintette.