Rákattantam egy tipikus boomer hobbira, és megváltozott az életem

Tavaly márciusban, amikor megjelentek az első koronavírus-fertőzöttek itthon is, minket pedig hazaküldtek, hogy folytassuk home office-ból a munkát, még nem gondoltam, hogy így megváltozik az életem. Persze most nem csak arra gondolok, hogy félévente egyszer találkozom a külföldön élő szüleimmel vagy alig látom a barátaimat, hanem hogy teljesen megváltozik az életterem és új hobbikat találok magamnak. Akkor még egy picike albérletben éltünk a párommal, ami konkrétan akkora volt, hogy két lépéssel minden szegletét elértem. Csaknem 4 év és a karantén kellett hozzá, hogy feltűnjön, milyen kicsi is az egész. Szinte azonnal megfogalmazódott bennünk, hogy lépnünk kell és keresnünk kell egy olyan helyet, ahol kényelmesen elfér mindkettőnk „irodája” (és persze az egyre dagadó táskagyűjteményem is).

Szerelem első ugrásra

Augusztusban sikerült is megtalálni a tökéletes otthont: egy több mint 65 négyzetméteres lakás – ami már eleve duplája az előzőnek – és egy 8 négyzetméteres terasz várt ránk. Nemcsak a kreatív energiáink kezdtek újra szárnyalni, de rájöttünk, hogy a legjobb döntést hoztuk meg. Erről már akkor megbizonyosodtam, amikor a költözés kellős közepén kiültem a hatalmas teraszra a gesztenyefa árnyékában, és feltűnt, hogy egy mókus ugrál a fákon. Ha addig még nem lettem volna eléggé szerelmes a helybe, azután ez már nem volt kérdés.

Nem sokkal később a vőlegényem meglepett egy apró madáretetővel, amit még aznap felszerelt a teraszra. Innen pedig elindult a lavina. Nemcsak azért vágytunk ki a természetbe, mert nem lehetett kimenni (vagy azért voltunk karanténban, mert épp vírusos voltam, vagy csak maszkban lehetett jönni-menni), hanem mert rájöttünk, hogy ez eddig mennyire hiányzott az életünkből.

A betondzsungelben és az állandó rohanásban fel sem tűnt, mennyire jó dolog madarakat lesni, etetni, hallgatni, ahogy énekelnek vagy találgatni, hogy épp milyen madár szállt bele az etetőbe. Az ember idegrendszere így is túl van terhelve ingerekkel, hát még ha valaki Y vagy Z generációs és a 3 másodpercenként változó klipekhez van szokva. Ez az új közös hobbi viszont teljesen lelassított minket és megmutatta, milyen jó a jelenben lenni. Nem mindig azon agyalni, hogy mi lesz holnap az ebéd, mikor lesz kész a következő cikkem vagy mikor pipálhatom ki az esküvői teendők következő pontját.

A röhögcsélős és társai

Azelőtt nem igazán voltam a meditáció híve, de ez az egész boomer hobbi felér egy meditatív, nyugalmi állapottal és egy stresszesebb nap után is képes kikapcsolni. Most már teljesen értem, miért szeretik az idősebbek ezt csinálni. Bevallom, nem is voltam képben azzal kapcsolatban, hogy milyen madarak élnek körülöttünk – leszámítva persze a gólyát, galambot és társait, így még plusz tudásra is szert tettem a néhány hónap alatt. Egyik nap például feltűnt, hogy egy piros fejű, zöld testű madár csipeget a teraszon hagyott magvakból, így gyorsan utánanéztem a neten, mit kell róla tudni. Kiderült, hogy egy zöld küllő látogatott meg minket, ami a Wikipédia állítása szerint távol tartja magát az emberektől és inkább erdőkben él. Az oldalon meg is tudtam hallgatni az énekét is, és rájöttem, hogy ez az a madár, ami a legtöbb reggelen ébreszt minket, aminek a hangja nevetésre hasonlít. Gyorsan el is neveztem „röhögcsélősnek”, és azóta is így hívjuk.

Boldogabbak lettünk?

Persze saját magunkon is észrevettük, mennyire javítja a hangulatunkat, ha napsütésben kiülhetünk a teraszra és figyelhetjük az élővilágot magunk körül, de több 2020-as kutatás is alátámasztja a madarak jótékony hatását. Az egyik - amiben 26 ezren vettek részt - azt állítja, hogy azok, akik olyan természetközeli helyen élnek, ahol nagy a madárfajok változatossága, sokkal boldogabbak. Sőt, az egész olyan elégedettség-érzést is képes okozni, mintha fizuemelést kaptunk volna. Egy másik tanulmány szerint a boldogságunkra a madárének is hatással van, mert tudat alatt visszaállítja az egészséges ökoszisztémába vetett hitünket. Első lépésként az is elég lehet, ha hazafelé sétálva megfigyeled őket, vagy ha egy erdőben sétálsz, néhány percre megállsz hallgatni az éneküket. Garantálom, hogy szebb lesz a napod.

Ezt a személyiségtesztet mindenképp próbáld ki!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!