Olyat csináltam a szemét pasim liftjében, amivel nem dicsekednék - de mégis jót tett

Az ÉVAmagazin.hu cikke

Szerelmes voltam abba az állatba, olyan szerelmes, ahogy csak egy huszonkét éves fiatal lány tud. Hat évvel idősebb volt nálam, jóval érettebb, tapasztaltabb – és kegyetlenebb. Elhittem minden szavát, a sóvár tekintetét a szerelem jelének vettem, birtoklását kevertem az odaadással, féltékenységét az igaz érzelmekkel. Egyetlen csettintésére ugrottam. Ha kellett, a sárga földig lealáztam magam, sutba dobtam a méltóságomat, csak nehogy megharagudjon rám. Mai eszemmel már nem tudom mire vélni a saját viselkedésemet.

Egy sms-ből derült ki, hogy megcsal, amikor már hónapok óta vele éltem. A szívem mélyén mégsem bízhattam benne, így amikor furcsa ürügyekkel tünedezett el több alkalommal is – nem aludt otthon, késett, túlórára hivatkozott -, habozás nélkül megnéztem a telefonját. Még arra se érdemesített, hogy eltitkolja. Ott virított feketén-fehéren az üzenetei között néhány pajzán felhívás keringőre.

Nem vitt rá a lélek, hogy azonnal szembesítsem vele. Szerettem őt, féltem is tőle, nem tudtam, hogyan reagálna. Nem az a fajta volt, aki elszégyelli magát és megbánást tanúsít. Fogalmam sem volt, mit tegyek. Napokon át tipródtam, és amikor ingerülten faggatott, hogy mégis mi bajom van, rosszkedvemet egyetemi problémákra fogtam. Persze rögtön jött azzal, hogy béna vagyok, határozatlan és bizonytalan, ezért nem vesz komolyan senki, és mi lesz majd velem, ha munkát kell szereznem. Már megszoktam a stílusát, elengedtem a fülem mellett, nem szóltam egyetlen szót sem.

Három hét telt el, és én még mindig szó nélkül benyeltem a már nem is annyira rejtélyes távolléteit. Akkor bejelentette, hogy pár napra elutazik. Hova, kérdeztem. Munkaügy, válaszolta kurtán, és közben nem nézett a szemembe. Aha. Szóval szintet léptek az új nővel. Nekem annyi, nemsokára lapátra kerülök, mint egy megunt alkalmazott.

Napokig sírtam a távozása után, aztán dacosan beharaptam a szám szélét, és felhívtam néhány haveromat. Ha már itt lézengek egyedül ebben a nagy lakásban, legalább hadd rendezzek egy bulit. Muszáj valahogy elterelnem a figyelmemet a nyomoromról.

Legalább tízen feljöttek, hoztak pezsgőt, likőrt, borokat. Én már az első két órában tajt részegre ittam magam. Miközben a barátaim vidáman táncoltak, nevetgéltek, boldogan csereberélték a zenéket, én a kanapén feküdtem és nyeltem a könnyeimet. Éreztem, hogy nagyon nincs ez így rendben. Hogy nem ezt érdemlem. Hogy gyorsan kéne cselekednem, kihajítanom ezt a hűtlen embert, mielőtt még ő teszi meg velem, és arra mérget vehetek, hogy a szakítás szörnyen megalázó körülmények között, hibáztatásokkal tarkítva zajlik majd le.

Legszívesebben ököllel ütöttem volna a falba, vagy addig rugdostam volna az ajtóüveget, amíg be nem törik.

Egyiket se tettem. Hanem valami egészen mást. Nem gondolkoztam, nem terveztem el, minden, amit tettem, ösztönös volt és teljességgel átgondolatlan.

Dühösen betámolyogtam a liftbe, elindítottam gombot a legfelső emeletig, letoltam a bugyimat, és odakakiltam a lift közepére.

A mai napig nem tudom, miért szerencsétlen szerelvényen álltam bosszút a pasim helyett. Mint kiderült, a lakótársak másnap egymás után hívogatták, hogy elmondják: nemcsak őrületesen hangos zene és ordibálás szólt a lakásából, de valaki még oda is csinált a lift közepére. Mindezt úgy tudtam meg, hogy telefonon vont kérdőre: egyrészt hogy merészeltem a tudta nélkül házibulit rendezni, másrészt hova tűntem a cuccaimmal együtt.

A liftbe kakilás undorító gesztus volt ugyan, mégis eltávoztatott belőlem valamit. A szégyen, a megalázottság iránti „igényt” talán. Másnap, sírva ugyan, de minden cuccomat összecsomagoltam, és hazaköltöztem a szüleimhez. A pasi hívogatott egy darabig, de hamar leszállt rólam. Gondolom, beköltöztette az új nőt, egészen addig, amíg az is meg nem unta a hatalmaskodását, és oda nem szart a lábtörlőjére.

És kikkel lennénk szívesen egy liftben? Galériánkból kiderül!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Éva Magazin

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!