Huzella Júlia: Miért kezdtem el hanyagolni az okostelefont

Ez a cikk az Éva egy korábbi számában jelent meg.

Nem mondhatnám, hogy a mindenem volt a közösségi média – nem szórtam tele napi szinten a hírfolyamot az ebédemről vagy a rózsabimbóimról készült képekkel –, de az állandó csekkolgatás része volt a mindennapjaimnak. Tudod, amikor azon kapod magad, hogy észre sem veszed, de valahogy már megint a kezedben van a telefon, követed a történéseket, figyeled az értesítéseket, és az állandó scrollozgatás tölti ki az üresjárataidat. Ez egy idő után nagyon frusztrálóvá válik. Tudatában voltam annak, hogy gáz, amit csinálok, hogy a családomtól, a gyerekeimtől veszek el értékes pillanatokat – de csak akkor fogtam fel igazán, hová jutottam, amikor a kislányom szólt rám, hogy tegyem már le a telefont a kezemből.

Karácsonykor a férjem meglepett egy buta telefonnal – egy olyan mobillal, amit tényleg csak rendeltetésszerűen, beszélgetésre lehet használni. Magának is vett egyet. Anyósomékhoz már úgy utaztunk az ünnepekre, hogy az okos ketyere helyett csak a minimalistát vittem magammal. Útközben megálltunk tankolni, a férjem bement fizetni, én meg a kocsiban ültem, és nem tudtam mit kezdeni a kezeimmel. Hiányzott a mozdulat, hogy odanyúljak, megnyomjam a gombot, és ha csak egy pillanatra is, de megnézzem, mi történik az ismerőseimmel. Zenét sem tudtam betenni...
Az ünnep végül nagyon jól telt okostelefon és közösségi média nélkül. Szuper, felszabadító érzés volt a hírfolyam helyett a saját életemmel foglalkozni, a családommal lenni, a figyelmemet rájuk összpontosítani. Később a férjemmel kirándultunk Bécsbe – ahová szintén csak a buta telefonjainkat vittük magunkkal –, és ott, egy múzeumshopban megláttam a 21 napos digitális detox kihívást. Oké, ezt megcsinálom, és a folyamatot dokumentálom egy vlogban.

forrás: Réthey-Prikkel Tamás

Huzella Júlia

Mert az a négy alkalom hamar megvan, beleszámítva a mikro-csekkolásokat is. Amikor csak épp hogy, egy másodpercre, de megnyitod, rápillantasz – és már úszott is az egyik lehetőséged a négyből. Hogy kapcsoljam ki az értesítéseket, kövessem ki az érdektelen ismerőseimet, vagy csak másnap válaszoljak egy üzenetre, nem jelentett akkora kihívást, mint gondoltam. Adódtak persze vicces helyzetek is, például amikor telefon nélkül mentem el otthonról, és meg kellett kérdeznem az utcán, mennyi az idő, mert órát nem hordok. Egy férfit szólítottam meg, aki – miután felnézett a saját telefonjából – elkerekedett szemmel, de örömmel mondta meg, hány óra.

A cikk folytatásáért kattints!

8 dolog, amire még használhatod a régi telefonodat:

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!