Csupasz testére írt üzenetekkel kampányol a magyar influenszer

Túlsúlyos kisfiúból lett keresett modell, majd hódította meg a közösségi oldalakat is Budavári Fülöp. A még mindig csak 22 éves Szekszárdról származó influenszer a JOY-nak mutatta meg először legújabb fotókampányát, amellyel arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy mennyire velünk tud maradni egy-egy bántó megjegyzés, amit a környezetünktől kapunk.

forrás: Fotós: @iambexa Smink: @vivienschaub Retus: @iamfulop

Fülöpnek ez már a második tematikus fotósorozata, amely fontos társadalmi kérdéseket feszeget

Az Instagramos képeidet elnézve nem az jut az ember eszébe először, hogy ezt a srácot sokan piszkálják, hiszen irigylésre méltó a külsőd. Mi inspirált mégis erre az újabb fotókampányra?

Nagyon köszönöm a bókot. Tulajdonképpen az első fotózás az abszolút a social media bullyingról, az online zaklatásról szólt, amikor a közösségi oldalakról érkezik a zaklatás, és a kampány üzenete is az ez elleni küzdelem volt. Viszont ez a második fotózás, vagy kampánynak is hívhatjuk, már nem teljesen erre akart reflektálni, hanem inkább arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy az emberek életében mennyiszer történik meg az, hogy akár a családtagjaiktól, akár a környezetüktől olyan bélyeget szereznek, ami aztán az egész életükben kihatással van rájuk. Például amikor valaki azt kapja, hogy „Nem vagy elég ügyes!”, „Minek akarsz ilyen nagyot álmodni?”, „Úgysem fog sikerülni!”. Én bár mindig egy eléggé támogató közegben voltam, főleg anyukám részéről, de amikor elkezdtem komolyabban a közösségi médiával foglalkozni, és munkaként tekinteni rá, akkor azért én is megkaptam azt kritikaként, hogy „ezzel a hülyeséggel miért kell ennyit foglalkozni, úgysem fogja megérni, úgysem lesz ebből semmi.” De aztán mikor eredményeket és számokat tudtam produkálni ezzel az egésszel – mivel nyilván a legtöbb embernek ez a garancia arra, hogy ez valamit ér –, nagyon jó visszaigazolás volt azzal kapcsolatban, hogy én sosem engedtem senkinek meg, hogy eltántorítson attól, amire én gondoltam. Folyton azt sulykolják belénk, hogy csak egy út járható, egyféleképpen kereshetünk pénzt, de én sosem szerettem volna beállni a sorba. Valami kreatívabb utat akartam bejárni. Ami amúgy abszolút nem kevésbé munkásabb, vagy egyszerűbb út. A környezetemben rengetegen vannak olyanok, akik nem elégedettek azzal, ami van az életükben, de nem mertek azóta sem változtatni, így megrekedtek egy bizonyos valóságban, egy langyos vízben. Ez pedig sokszor visszakövetkeztethető ahhoz, hogy mondjuk fiatalkorukban a tanáraik, szüleik, barátaik nem azt mondták nekik, hogy „vágj bele, valósítsd meg önmagadat!”, hanem inkább azt, hogy „te úgysem vagy elég jó”. Tulajdonképpen erre akartam felhívni a figyelmet.

forrás: Fotós: @iambexa Smink: @vivienschaub Retus: @iamfulop

A beszólásokat láthatatlan címkékként hordozzuk magunkon Fülöp szerint – ezeket jeleníti meg a képeken

És szerinted hogyan lehet ezeket a „bélyegeket” lemosni magunkról, hogy ne befolyásoljanak mások negatív véleményei?

Alapvetően szerintem több személyiségtípus létezik. van, aki jobban befolyásolható, és van, aki nehezebben eltántorítható az elképzeléseitől, vagy mondhatni makacs. Sokszor negatív színűnek van beállítva, amikor valaki köti az ebet a karóhoz, és a maga útját járja, pedig igenis vannak olyan helyzetek, amikor pozitív tulajdonságként tud ez megjelenni az ember életében, mert általa olyasmiket tud elérni, amikről a környezete azt gondolhatta, hogy nem fog sikerülni neki. Viszont az olyan személyiségűek, akiknek nagyon meghatározóak tudnak lenni az ilyen lehúzó mondatok, abba tudnak kapaszkodni, hogy mi az, amit ő saját belátása szerint jónak gondol. Vagy példát vehet olyan emberekről, akik kimertek állni a sorból, különösebb életutat választottak, és mégis valami nagyot értek el. Mindig nagyon megbecsülöm, amikor olyan valakivel beszélgethetek, aki nagyon inspirálónak tud hatni rám, nagyon sokat tudok építkezni egy-egy ilyen találkozásból.

Hogyan és miért kezdtél el tudatosan figyelni az Instagramodra?

16 éves koromban kezdtem el Budapestre feljárkálni mindenféle mondvacsinált okokkal, mert úgy éreztem, hogy bármilyen szép város is Szekszárd, nekem túl szűk, a fővárosban több lehetőséget láttam. Amikor lefogytam és elkezdtem edzeni, akkor belevágtam egy személyi edző képzésbe is, ez volt az indok arra, hogy végül felköltözzek, de aztán rájöttem, hogy nem szeretnék mégsem ezzel foglalkozni. Mindig is a fotózás volt az, ami érdekelt, a Művészeti Egyetemre is jelentkeztem fotográfia szakra, csak oda nem vettek fel, azt hiszem, a harmadik forduló nem sikerült. Mindezzel párhuzamosan pedig modellkedni is elkezdtem, de mindig is a képi tartalomgyártás állt közelebb hozzám. Aztán amikor feltöltöttem az Instagramra a modell-portfóliós képeimet, és egyre többen kezdtek el követni, úgy gondoltam, hogy ezt lehet tudatosabban is csinálni, hogy jobban odafigyelek rá. Nem is tekintek rá munkaként. Egy kreatív tevékenység, amiben nagyon jól ki tudok bontakozni, és tényleg szívesen csinálom. A YouTube-ra pedig inkább csak fellángolásszerűen szoktam tartalmakat kitenni, bár most oda is készülök egy újabb videóval. Szeretem a képek által megmutatni azt, hogy mit gondolok a világról. Én ezt már két éve csinálom, és eljön az a pont, amikor úgy érzed, hogy az életednek már minden szegletét megmutattad, és megosztottad azt, amit érdekesnek találtál, és én ennél a pontnál jöttem arra rá, hogy ami nagyon feltölt és pozitív érzéssel tölt el, azok az ehhez hasonló projektek, mint amiről most is beszélünk. Amik valamilyen társadalmi problémára hívják fel a figyelmet, és valamilyen értéket teremt, és amivel esetleg én is hozzá tudok ahhoz járulni, hogy megváltoztassam néhány ember gondolkozását.

Amiatt, hogy ennyi mindent megosztasz magadról, nem érzed sebezhetőnek magad?

Azt, hogy ki hogyan értelmezi, és mit akar belelátni, azt a nézőre bízom. Nem szeretem mondjuk öncélúan mutogatni magam, de ha van olyan helyzet, ami szerintem vicces, akkor bevállalom. De egyébként van körülöttem 3-4 ember, akinek a véleményére adok, és egyébként könnyen meg is tudnak bántani, de a többiek, akik végigkövetik az életemet, bármit mondhatnak, szerencsére engem már nem hat meg. Nem mondom azt, hogy mindig is így volt, de egy idő után beletanul az ember, és megtanulja kezelni. Amikor ebbe belekezdtem, akkor azt mondta anya (akit én csak Momagernek hívok a Kardashianék anyukája után), hogy a social mediában kapott visszajelzéseket –legyenek pozitívak vagy negatívak– mindig osszam el legalább kettővel. Nem ismer az adott személy, nem tudja, hogy valójában milyen vagyok, ne hallgassak a szavára, bármennyire is hízelgő, amit mond. Így például a pozitív kritikák sem visznek el, nem szállok el tőlük. Nyilván elolvasom, amit írnak, de tudom a helyén kezelni, így a negatív kritika sem tud nagyon rossz hatással lenni rám.

Rád nézve sokan nem is hinnék, hogy duci kisfiú voltál. Emlékszel arra, hogy miért kezdtél el életmódváltásba? Sokat csúfoltak?

Az előző kampányom erre is reflektált, mert ott pont arról volt szó, hogy milyen verbális, vagy éppen testi bántalmazás érheti az embert fiatal korában, ami kihathat az egész életére. Kövér fiatalként pedig általában nem a legnépszerűbb az ember. Nekem is voltak olyan pillanatok, amikor nem annyira szerettem ezt az egészet. Úgyhogy ez is biztosan ez is közrejátszott abban, hogy eldöntöttem, jobban oda akarok figyelni magamra, és elkezdeni foglalkozni a testemmel, de nem tudnám felidézni konkrétan azt a pillanatot, amikor eldöntöttem, hogy akkor most változtatok. Nem volt olyan, hogy beszólt valaki a suliban, és amikor hazamentem, akkor elhatároztam, hogy na akkor most elmegyek a kondiba. Egyszerűen csak láttam, hogy sajnos az életben másként állnak azokhoz, akik a kor szépségideáljának megfelel. De egyénenként eltér, hogy egyes személyeknek mi a jó, hogy érzi jól magát. Gyakran szokták azt is kérdezni tőlem, hogy az egészségtudatosság mennyire motivált. De őszintén: egy tizenhat évest szerinted mennyire érdekel az egészségtudat? Hát semennyire. Jól akartam kinézni, csajozni akartam, nem arról van szó, hogy mennyire egészséges vagyok. De ahogy öregszem, rá kell ébrednem, hogy a világ nem csak ilyen fekete-fehér. Abszolút nem vagyok annak a híve, hogy mindenki járjon el heti hatszor edzeni, és csak úgy táplálkozzon, ahogy én teszem, mert ez egyáltalán nem feltétele egy boldog életnek. Viszont a sportból mindenki csak profitálhat, senki sem tudja azzal elszúrni az életét, hogy mozogni kezd és tisztán táplálkozik.

Galériánkból kiderül, hogy kik azok a sztárok, akik korábban maguk is átélték az iskolai szekálást:

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!