Amikor nem te használod az agyad, hanem az használ téged: a mentális problémák rabságában

Biztosan neked sem ismeretlen érzés, amikor a fejed tele van a problémákkal, mindent egyszerre akarnál megoldani, ami végül oda vezet, hogy nem haladsz előre se az otthoni, se a munkában megoldandó feladatokkal. Minden ember életének része a stressz és a túlzott gondolkodás. De mi is az a szint, amikor már nem normális az agyunk túlzott pörgése, amikor a túlgondolás már komoly problémákhoz vezethet?

Avagy mi is történik akkor, ha nem te használod az agyad, hanem az használ téged?

forrás: Photo by Kinga Cichewicz on Unsplash

Rengeteg felmérés eredménye alátámasztja azt a szomorú tényt, hogy a COVID-19 megjelenése óta sokkal több ember fordul pszichológushoz, amivel alapvetően semmi baj nem lenne, de olyan komoly problémák miatt kérnek segítséget, ami a pandémia előtti életükben fel sem merülhetett volna. Hiába javult már a járvány-helyzet, az emberek mentális problémái nem tűntek el varázsütésre.

Szorongás

A szorongás jelensége nem szűkíthető le egyetlen definícióra, hiszen rengeteg formája és fajtája létezik, ráadásul szinte mindig egyénfüggő. A folyamatos túlgondolás nagyon erős szorongáshoz vezethet, ami egy idő után teljesen tönkre teheti az életviteled. Nehéz konkrét példákról beszélni, de nagyon gyakori eset, amikor valaki a rá váró programokat és feladatokat gondolja túl, így teljesen szorongva indul neki a teendőinek. Némi izgulás és enyhe rosszullét szinte minden új vagy nagy volumenű feladat előtt érezhető, ám ha az agyunk átveszi felettünk az irányítást, ez szédüléshez, ájuláshoz, pánikrohamokhoz is vezethet.

A szociális kapcsolatok gyengülése

Biztosan előfordult már veled is, hogy valamiért lemondtál egy baráti vagy családi találkozót. Nos, amit lehet, hogy még nem tapasztaltál meg, hogy milyen az, amikor ez a helyzet rendre megismétlődik és kezded észrevenni, hogy már nem is igazán keresnek a körülötted lévő emberek. Itt indul be igazán a túlagyalás. Nem találkozol a barátaiddal, mert nem hívnak fel. Te megkeresnéd őket, de azt gondolod, hogy nagyon elfoglaltak, nem érnek rá, esetleg nem akarnak veled beszélni, ezért egyre több szabadidődet töltöd otthon vagy bárhol máshol, de elsősorban egyedül. Ez odáig vezethet, hogy abszolút introvertálttá válsz, már nem is szívesen találkozol a barátaidon kívül másokkal és ha elő is fordul, egy vagy két óránál tovább nem bírod a társaságot anélkül, hogy ne kezdd veszélyben érezni magad, vagy hogy ne kerülj teljesen pánik állapotba.

forrás: Getty Images

Az abszolút önbizalomhiány

Ha jobban belegondolsz, azok az emberek, akik folyamatos túlgondolással élnek, teljesen logikusan gondolják úgy, hogy nem sokat érnek a világnak. Ha a te agyadban is minden egyes nap újra és újra lejátszódnának a kínos pillanataid, vagy a munkában, vagy tanulásban vétett hibáid, te is arra a következtetésre jutnál, hogy valójában semmihez nem értesz és a sikerek, amiket elértél az életedben, csak a szerencsének köszönhetőek. Nagyon fontos, hogy ezeknek a gondolatoknak még az elején megálljt parancsoljunk. Ha nem törődsz velük, egy megállíthatatlan, állandó gondolatörvénybe keveredhetsz, ami nem múlik el egy két nap alatt, hanem egy egész életen át is tarthat. Az önbírálás és saját magunk folyamatos lekicsinyítése, súlyos depresszióhoz vezethet.

Depresszió

Klisésen hangozhat, hiszen ma már mindenre rá lehet húzni a 'depressziós' jelzőt, de nem szabad a divatfogalommal összekevernünk a valódi problémát. A gondolatainkban való raboskodás, vagy akár menekülés mély depresszióhoz vezethet, aminek az egyik tünete a már korábban leírt szociális élet hiánya.

Hiába szeretnél, hiába minden vágyad egy jó iszogatás a barátokkal, nem tudsz elmenni, mert félsz, hogy mi történhet, félsz, hogy pánikrohamod lesz, félsz, hogy rosszul leszel a legkisebb ételtől vagy italtól, és ennek a gondolatmenetnek a végén igazából már nem is szeretnél elmenni. De ahogyan telnek a napok, érzed, hogy vesztegeted az idődet, nem éled igazán az életed és mégsem tudsz rajta változtatni. A tehetetlenség pedig még mélyebben felőröl.

forrás: Photo by Dmitry Schemelev on Unsplash

Inszomnia

Az alvászavar is egy olyan mentális tünet, aminek rengeteg típusa létezik. Az agy túlzott működésénél teljesen érthető, hogy az ember nem tud igazán mélyen aludni, hiszen nem tud lenyugodni, ha folyamatosan pörögnek a gondolatai. Ezen még nagyot dob az is, hogy sokan nem veszik komolyan azt, hogy lefekvés előtt egy órával ne nézzük a telefonunk, laptopunk képernyőjét, TV-t.

Ám nem csak az éjszakai alváshiány egy árulkodó jele a túlagyalásnak. A napközben indokolatlan pihenések és semmittevések sem javítanak a helyzeten. Ilyenkor nem arra gondolunk, amikor annyira fáradt vagy, hogy egy délutáni szundi tud csak segíteni. Ezek az esetek sokkal összetettebbek, hiszen az egyénnek nincsen semmi oka rá, hogy lefeküdjön, egyszerűen csak nem tud mit csinálni, nincsenek programjai, a feladatához nem képes hozzáfogni vagy folytatni, így azt gondolja, hogy semmire sem képes, tehát nincs értelme mást tenni, mint lefeküdni és bámulni az ürességet.

Természetesen még rengeteg gond származhat abból, ha nem tudunk megálljt parancsolni a gondolatainknak, és az eddig leírt problémák is sokkal összetettebbek, amiken csakis pszichológus tud segíteni.

Ha te is észreveszed magadon egyre súlyosbodó mentális problémákat, ne habozz és fordulj szakemberhez, mert ő az, aki visszaállíthatja az életed a normális kerékvágásba!

Szakértő mellett, rengeteg segítség jöhet veled szembe a mindennapokban.

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!