Nők millióit érinti és még csak nem is tudnak róla! Hogyan ismerheted fel a láthatatlan evészavart?

Az evészavar egy mentális állapot, és a külsődleges megjelenési formája csak másodlagos, nem a legfontosabb szempont. Sokszor ránézésre egyáltalán nem lehet valakiről megmondani, hogy evészavarral küzd. Ez a mentális betegség ugyanis többnyire fejben zajlik, kívülről sokszor láthatatlan, éppen ezért a megjelenés nem megbízható támpont a betegség meglétének megítélésében, éppen ezért marad olyan sokszor rejtve.

Egyetemista koromban együtt laktam Sárával, aki pszichológia szakra járt és pont azért jelentkezett oda, hogy rendbe tegye az evészavarát, ami nála a bulimia és az anorexia sajátságos elegyét jelentette. Hol kontroll nélkül megevett mindent, ami az útjába került – majd kihányta-, hol hetekig koplalt. Emlékszem, nem lehetett a közelében fehér kenyeret vagy édességet enni, mert attól teljesen kiborult. Nagyon sokat beszélgettünk és döbbenten hallgattam, amikor elmesélte, gyerekkorában hogyan alázta meg számtalanszor az édesapja.

„Az édesapám egy köztiszteletben álló ember a szülővárosomban, elismert szaktekintély, akinek a szava szentírás. A teljesen leszabályozott „mintaéletébe” – amibe nem csak a munkája, a beosztottjai, de a családja is beletartozott- nem fért bele egy olyan gyerek, mint én, aki folyamatosan lázadt és megkérdőjelezte, vajon tényleg olyan tökéletes-e az, amiben ő él. Ezt ő rettenetesen nehezen viselte és azt gondolta, úgy vághat vissza, ha lépten-nyomon megaláz. Míg a testvéremet, aki igazi jó kislány volt, agyon dicsérte, addig engem nem egyszer ki akart tagadni a családból és még az édesanyámnak is megtiltotta, hogy tartsa velem a kapcsolatot, amikor a saját fejemet követve feljöttem Budapestre tanulni.”- meséli Sára.

Senki sem vette észre a környezetében- vagy nem akarta-, hogy a csinos 170 centis lányból 36 kilós roncs lett, csak amikor már majdnem késő volt. A szervezete nem bírta tovább a koplalást és életveszélyes állapotban a kórházba került.

„Persze az apám nemhogy mellém állt volna, az foglalkoztatta, nehogy megtudják a városban, hogy -ahogy ő fogalmazott- „dilis a lánya”. Akkor határoztam el, hogy beiratkozom pszichológia szakra és rendbe teszem az életem. Egyedül.”

A cikk folytatását itt találod!

Kattints a galériára és nézd meg egy anorexiából kigyógyult lány fotóit:

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!