Klímaszorongás – Meddig tart az élet egy élhetetlen bolygón?!

Sorra születnek a jelentések és az azok nyomán készült cikkek, amelyek az éghajlatváltozás drasztikus és elkerülhetetlen voltát taglalják. Abban, hogy ez pontosan mikor következik be, nem teljes az egyetértés a szakemberek között, viszont abban igen: mi, emberek okoztuk a modern világ eddigi legnagyobb katasztrófáját. Nem csoda hát, hogy egyre többeket fog el az olvadó jégsapkák és éhező jegesmedvék láttán a bűntudattal kevert szorongás, ami egy idő után gyásszá alakul.

Természetes reakció

Ezeket az érzelmeket nevezzük klímaszorongásnak, illetve klímagyásznak, amelyek tulajdonképpen válaszreakciók a klímaváltozás fenyegetésére. Azt hihetnénk, hogy vadonatúj fogalmakról van szó, pedig amióta a természetvédő aktivisták először kongatták meg a vészharangot a 70-es években, azóta léteznek. De hogy mennyire valós a veszély, ami ilyen heves reakciókat képes kiváltani? Úgy tűnik, hogy nagyon is. Egyre többet hallani az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületről (IPCC), amelynek célja az éghajlatváltozással kapcsolatos tudományos eredmények összefoglalása és ismertetése. Jelentéseiket több ezer globális éghajlati elemzés alapján készítik el, és hozzák nyilvánosságra a kapott eredményt. A2018-as tanulmányukegyértelműen kimondja, hogy az iparosodás előtti és a mai globális átlaghőmérséklet közötti, emberi hatásra (pl. légszennyezés) létrejött különbség a klímaváltozás számostünetéért felelős

Az emberi felsőbbrendűség csapdája

– mutat rá Zselyke a válság lelki és emberi okaira. Joanna Boehnert környezeti kommunikációs szakember szerint kultúránkat egy nem megfelelő ismeretelmélet jellemzi, amely megakadályoz bennünket a világ valósághű észlelésében, illetve abban, hogy önmagunkat a természeti rendszerek részeként lássuk. Viszont ha képesek vagyunk ismét felismerni a világ összetettségét, hogy minden mindennel összefügg, akkor az segít megváltoztatni a gondolkodásunkat is – és elérhetjük a fenntartható életmódot. Az alkalmazott ökopszichológia, vagy más néven ökoterápia is segít ebben a visszatalálásban.

Magunkat siratjuk?

A szakember szerint nem is a fenyegető információk miatti szorongás megléte, illetve annak jogossága a kérdés, hanem az, hogy ebből a negatív érzelemből hogyan lesz cselekvés. „Az a tapasztalat, hogy aki elkezd cselekedni, aki kilép a tehetetlenségből, az erőre kap, társakra talál, és az események passzív szemlélőjéből vagy elszenvedőjéből azok aktív alakítójává válik, persze többedmagával. A klímaválság sokkal nagyobb falat annál, mintsem hogy egyedül meg tudnánk vele birkózni. A belerokkanás helyett ajánlott az összefogás olyanokkal, akik hasonlóképpen tudatában vannak a válságállapotnak – és a saját változtatási képességüknek, erejüknek!” Zselyke fontosnak tartja még elkülöníteni egymástól azt, amikor a saját (emberi) jövőnkért aggódunk, attól, amikor az életközösségek, fajok pusztulása, az értékvesztés miatt érzünk mérhetetlen fájdalmat. „Ez utóbbit nevezzük ökológiai fájdalomnak, amelynek mélyén az ökológiai énállapot áll, azaz annak a megnyilvánulása, hogy egy nagyobb (természeti) rendszer részei vagyunk, és ha ez a rendszer pusztul, az minket is érint és nekünk is fáj.”

Nem a világ vége– csak a miénk

Az olvadó jéghegy csúcsa

És hogy hogyan is befolyásolta az ember a klíma alakulását? Az egyik elsődleges probléma, hogy az energiaszükségletünk jó része még mindig fosszilis, azaz kőolajalapú, melynek előállítása szén-dioxiddal jár, ami pedig az üvegházhatásért felelős. Tudósok megállapították, hogy globálisan ez 1,5 Celsius-fokos emelkedést jelent a 100 évvel korábbi állapotokhoz képest. Bár ez nem tűnik soknak, de fontos tisztában lenni azzal, hogy ez csak egy átlag, és az IPCC szerint számottevő és ugyanakkor régiónként eltérő különbségeket fog eredményezni az éghajlati szélsőségek tekintetében. Bár a Kárpát-medencéből nézve távolinak tűnhetnek az északi-sarki olvadó jégtáblák és az indiai vízhiány, azért néhány dolgot a saját bőrünkön is érezhetünk. Ilyen például a kánikulai napok számának növekedése nyáron, vagy a napsütötte karácsony. Megszaporodtak az özönvízszerű esőzések is: ilyenkor tetemes mennyiségű csapadék hullik olyan rövid idő alatt, hogy a termőföld nem tudja magába szívni. Emiatt a termések minősége és mennyisége is csökken, ami dráguláshoz vezet – amit pedig már nemcsak a bőrünkön, hanem a pénztárcánkon is megérzünk. Az építő-, csomagoló- és ruhaipar is a legszennyezőbb ágazatok között szerepelnek, nemcsak a gyártáshoz felhasznált energia- és vízmennyiség miatt, hanem a keletkező hulladék mértéke miatt is, amellyel az országok már nem tudnak mit kezdeni, képtelen ekkora mennyiségben újrahasznosítani.

Tartós tejet már ne vegyünk?

Az IPCC kimutatással nagyjából egy időben jelent meg ausztrál tudósok jelentése, amely szerint – hacsak drasztikusan nem változtatunk az életmódunkon – 2050-re kihalhat az emberiség. Csenge szerint bár a klímaváltozás valós veszélyeket rejt, óvatosan kell bánni a szenzációhajhász, pesszimista tanulmányokkal, melyek ennyire erős kijelentéseket tesznek.

Csenge klímakutatóként úgy tartja, az éghajlatváltozás megfordíthatósága nehéz kérdés.

Mit tehetünk?

Az utca emberének gyakran az a véleménye, hogy felesleges az erőfeszítés, mert egyéni szinten nem tudunk semmit sem elérni. A klímakutató azonban ezzel nem ért egyet: bár a nagy cégek tudnak igazán hatást gyakorolni, mi is tehetünk a változásért, sőt tennünk is kell. Ehhez azonban elengedhetetlen a globálisabb gondolkodás, vagyis az, hogy belegondoljunk, hogy a hétköznapi szokásaink milyen következményekkel járnak.

Persze jó kérdés, hogy hogyan tudunk cselekedni, ha a sorozatos negatív hírektől szinte folyton rosszul érezzük magunkat. Az ökopszichológus Zselyke szerint ilyenkor semmiképpen sem ajánlatos homokba dugni a fejünket, hanem végig kell vinni a gyászfolyamatot, mert ez elengedhetetlen az aktív cselekvéshez.

Ne másoktól várjuk a megoldást – a jövőnk a mi kezünkben van.

Még több tudatos téma itt: www.joy.hu/tudatos

Ez a cikk teljes formában megjelent a JOY magazin 2019-es szeptemberi, tudatos lapszámában.

JOY 2019. szeptember

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!