Az angliai kisváros, ahol élünk, a múlt héten még pezsgett. Egy hete a jövőt tervezgettük, a 11 éves gyerekeim iskolai színdarabra próbáltak, vizsgákra készültek.
Pénteken már közös elhatározással nem mentek suliba. Megpróbáltam megkülönböztetni ezt a napot a hétvégétől és a szünettől, így a reggeli séta után matekfeladatlapot töltöttek ki, délután pedig a közelgő zongoravizsga anyagát gyakorolták. Nekem jót tesz, hogy keresgélek nekik tanulnivalót, mivel nálunk nem adtak ki kőbe vésett anyagot, így tudunk válogatni az interneten található feladatok közül. Ez célt ad a napjaimnak, és megakadályozza, hogy az agyam túlpörgesse a különböző “mi lesz, ha” forgatókönyvek lapjait.
Próbáltam felkészülni a karanténra. Bevásároltam, hogy ha megbetegszem, legyen itthon minden, bár paracetamolt már régóta lehetetlen találni. Az éttermek és a kávézók átálltak házhoz rendelős üzemmódba, csakúgy, mint a könyvesbolt, ahonnan ingyenes kiszállítással lehet rendelni olvasnivalót. Figyelek arra, hogy meditáljak és jógázzak, hogy ne felejtsek el levegőt venni, és ne olvassam a híreket. Nehézséget az jelent, hogy a férjem, aki Szaúd-Arábiában dolgozik, kint ragadt, mivel törölték az összes nemzetközi repülőjáratot. Remélem, nem kell aggódnom miatta, biztonságos helyen van, de a hiánya most még jobban érezhető.
Amíg lehetett, kimentem friss zöldséget, kenyeret venni, a gyerekekkel sétálni a napsütésben. Ez itt vidéken kivitelezhető anélkül, hogy túl közel kerülnénk bárkihez.
Furcsa a megváltozott lét. A pánik és a “lesz, ami lesz” lélekállapot közötti libikókázás. De. Még süt a nap. A gyerekeim arcán mosoly van. Van mit ennünk, és senki sem beteg. Sül a pattogatott kukorica, és vár egy délutáni film. Ezekért hálás vagyok.
A jövő, amitől tartottam, vasárnap érkezett el. Lezárták az országot a vírus miatt. Tudom, hogy ez a helyes lépés, de nagyon megijedtem. Mostantól minden sokkal nehezebb lesz.
Hétköznapok korona idején
Követi a 6 hete megírt edzéstervét, még akkor is, ha tudja, hogy a koronavírus miatt lőttek a tavaszi félmaratonnak. Az őszin azonban szeretne ott lenni, bár korábban sosem hitte, hogy ő valaha is komoly távokat lesz képes lefutni. A fiatal színésznő 1 éve szeretett bele a futásba, és azóta kitartóbban űzi, mint valaha.Istenes Bence és Csobot Adél fiai ilyen nagyok lettek: közös fotót posztoltak Nátánról és Ádinról
Istenes Bence és Csobot Adél kapcsolata nem egyszerűen jó, hanem irigylésreméltó. A sztárpár egy csodálatos nyaraláson vett részt gyerkőceikkel és barátaik társaságában, amiről néhány mesés fotót is megosztottak.
5 szokás, ami jelentősen növeli a szívroham kockázatát: nem csak a dohányzás káros
Szomorú, de az elmúlt időszakban jelentősen megnőtt az 50 év alattiaknál jelentkező szívroham. Ez pedig olyan jellegű, egyértelműen káros szokásokra vezethető vissza, mint a dohányzás vagy éppen az egészségtelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód. De nézzük is, pontosan melyek ezek, és hogyan tudod megelőzni a súlyos szívbetegségek kialakulását.
Miért könnyezünk a hagymától? 6 tuti tipp, hogy ne folyjon a könnyed aprítása közben!
A hagyma az egyik legnépszerűbb zöldség a világon. Legyen az apróra vágott, pirított vagy rántott hagyma, a rántottától kezdve a levesig mindenhez használjuk. De szeletelésük és felkockázásuk gyakran könnyeket és orrfolyást okoz, még akkor is, ha a legtöbb szakács egyetért abban, hogy a végeredményért megéri.