Férfiszemmel: Az élő és a digitális Te

Szerda este van. Egy félálomban végigszenvedett, forgolódós éjszaka nyomait cipeled ma a válladon. Tomi nem volt jó arc és Kati is valamiért kifejezetten arrogáns módon tolta rád a saját felelősségét, csak hogy hamarabb leléphessen crossfitre.

A napod elnyúlt, mert le kellett adni a határidős projektet, a pótlójárat hazafele meg harmad akkora, mint a hév. A türelmetlen sofőr gáz-fék játéka hirtelen románcba kényszerít a járókeretes nénivel, aki cserébe nyakon önt a házi készítésű kovászosuborka befőttel. A napi mantrád a háborítatlan forró zuhany, egy indokolatlan adag léleksimogató vacsora az esti meccs mellé és a néma csend. Hogy kizökkentsd magad a rózsatüskés valóságból, út közben felhívod az egyetlen embert, aki képes hipergalaktikus védőburkot vonni köréd csupán a hangjával a távolból.

A telefon kicsöng, Ő beleszól bársony hangján, és a problémák még csak szóba se kerülnek, mert hirtelen megfeledkezel róluk. Ez a komfort és ez a nirvana. Melegség tölt el, háborgó lelked megbékél a homokszemcsés valósággal, már csak egy maroknyi erőfeszítésre van szükséged míg átléphetsz az otthonod küszöbén.
Aztán később, ahogy áthaladsz a bejárati ajtón, mintha egy párhuzamos valóságba érkeznél. Aki korábban a támaszodnak tűnt, csak távolról köszön leszegett tekintettel, a telefonjába bújva, ráncolt homlokkal. A hangja is megváltozott. Időbe telik, amíg rájössz, hogy az ezt követő pillanatnyi hallgatás koránt sem a békés hazai pálya, sőt, ez a vihar előtti csend horrorisztikus hangja. Lehet, hogy kár volt úgy sietni. Hogy mentsd a helyzetet, érdeklődsz a napjáról, terveket próbálsz szőni az este hátralevő részére, vagy épp egy szó nélkül átkarolnád hátulról egy lehellet könnyű csók kíséretében a nyakára, ha hagyná. A halálraítélt próbálkozásaid megidézik a korábbi sérelmeid szorongó érzését, lassan a kétely és a gyülemlő feszültség latex kezeslábasként simul a testedre, és elkezded felhúzni a védőfaladat, mielőtt beérkezne az első löveg. Tanácstalanul várod, hogy a hidegháború ritmust váltson és felszínre kerüljön vélt, vagy valós bűnöd. THE END.

Ez az a pont, ahonnan már nincs visszaút. Pszichésen olyan állapotba került a hazaérkező fél, amiből bármilyen kommunikációra, független, hogy pozitív, vagy negatív, nagy valószínűséggel offenzívával reagál majd. Mentálisan felkészült és berendezkedett egy vitára, viszont mivel nem volt alkalma az átállási idejőre, hogy munkaüzemmódból otthonira váltson, így az első burok lehámozása után a napi sérelmek is rajtad fognak csattanni.

Ez kritikusan veszélyes, hiszen könnyen kimozdítja a feleket az adott témakörből és személyeskedésbe torkollik a nézeteltérés, ami helyrehozhatatlan károkat okozhat hosszútávon a kapcsolatban.

A következő közismert varázsigéket tessék minden körülmények közt elkerülni:

Férfi: Mi a baj?
Nő: Semmi *szemforgatás és sóhajtás*

*férfi konstatálja, hogy semmi baj nincsen, elégedetten megvakargatja a csomagját*

Tanács: Ha azt mondod, hogy nincs baj, ne várd el, hogy a férfi tovább foglalkozzon a témával, mert nem fog!

Férfi: Mi a baj?
Nő: Tudod Te!
*nem tudja*

Tanács: Jó eséllyel nem tudja! Ha nem mondod el mi a baj, a férfi jó eséllyel arra fog gondolni,
hogy csellel akarsz kihúzni belőle valamit, amit még Te magad sem tudsz, hogy probléma.

Férfi: Mi a baj?
Nő: Ha nem tudod, az elég nagy baj

*tényleg nem tudja*

Tanács: Ha valóban vitatkozni akarsz, legyen valós célod vele! Csak olyan mondatok hagyják el a szádat, amik a célod fele terelik a beszélgetést. Minden egyéb részlet, vagy eszköz, amit egy a helyzettől független szituációból idézel fel, hogy legitimizáld az állításod, csak leterelnek a
kijelölt útról, minden esetben fölösleges károkat okozol és szenvedsz el általuk.

Férfi: *olyan érvet hoz fel, amivel cáfolhatatlanul bizonyítja érvelésének igazát*
Nő: Hagyjuk, nem fogok veled veszekedni *elvonul*

Tanács: Ha azt várod, hogy tiszteletben tartson, tartsd Te is abban Őt. Ha egy vitában
alulmaradsz, nem tekint rád senki vesztesként. Egy csapat vagytok és nem ellenségek! Minden
vita, amiben megoldás születik, előre viszi a kapcsolatotokat. Néha komoly kompromisszumokkal sajnos. Ha egy adott kompromisszum már nem fér bele egyikőtöknek sem, akkor pedig sajnos érdemes elgondolkodni, hogy egyfelől mennyire befolyásolja az az életeteket, hogy túltegyétek magatokat rajta, másfelől pedig azt, hogy talán jobb lesz külön.

Konklúzió? Nincs. Fent leírtam mindent. Várd meg az embert, hogy hazaérte után lerakja a batyut, amit napközben megpakoltak neki, mérd fel az állapotát, hogy készen áll e ütköztetni a véleményét a tieddel.

Legyél olyan partner, akit szeretnél magad mellé.

Nézd meg a galériát is!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!