A body positivity többé nem menő, de megsúgjuk, mi jön helyette: a mozgalom, ami örökre megváltoztathatja a nők életét

Az alfánál (2010 után születettek) idősebb generációk képviselőinek emlékeiben még élénken él a pillanat, amikor regisztráltak életük első közösségimédia-platformjára, ami után nem volt megállás. Sem a fejlesztéseket illetően – 2002-ben még az iWiW-en posztoltunk, 2003-ban már a Myspace volt a meghatározó, mígnem 2004-ben beköszöntött a Facebook-éra –, sem pedig az egyre nagyobb tömegek csatlakozását tekintve. Mindenki a globális klub részese akart lenni, ami nemcsak az összetartozás élményével gazdagította az életünket, de a testképre gyakorolt negatív hatásával is beírta magát a történelembe. Számos kutatás született a témában, ami szerint a közösségi média nagy részben felelős az étkezési zavarok kialakulásáért. 2015-ben 67, a témában készült tanulmány összegzéséből kiderült, hogy az internet, különösen a megjelenésre fókuszáló közösségi média használata és a testképzavarok összefüggnek – a legsebezhetőbbek pedig a tinédzserek.

Persze nemcsak a neten látható túlfilterezett arcok és testek miatt kergetnek sokan hamis és elérhetetlen szépségideálokat, hanem a filmek, a videóklipek, a reklámok és a kifutókon látottak miatt is. A 2001-es Nagyon nagy Ő című film például látszólag azt az üzenetet közvetítette, hogy a belső érték fontosabb a külsőnél, Jack Black figurája mégis csak akkor tudott beleszeretni a Gwyneth Paltrow alakította Rosie-ba, amikor vékonynak látta a nőt. Ráadásul több olyan jelenet is volt a filmben, ami azt sugallta: a túlsúlyos emberek viccesek, rendben van, ha kinevetjük őket. A színésznő csak évekkel később, egy 2020-as interjújában árulta el, hogy maga a forgatás is szörnyű élmény volt, ugyanis amikor a túlsúlyos jelmezt viselve közlekedett az emberek között, szinte senki nem volt hajlandó a szemébe nézni. Az ennél is híresebb, 2004-ben bemutatott Bajos csajok is hagy némi kívánnivalót maga után. Bár a főszereplői mind vékony testalkatú lányok voltak, a film egy pontján mégis széles csípőkre, férfias vállakra panaszkodnak. Az ilyen műsorok üzenetei, a netes anorexiafórumok, a hirtelen elterjedő „beach bodyt” ígérő sztárdiéták észrevétlenül kódolták belénk az egészségtelen testképet és a hamis narratívát arról, hogyan is kellene pontosan kinéznie annak, aki szép.

Mi a helyzet ma?

Bár a sztár szerint a nők nagy része még mindig így gondol a testére, a 2000-es évek óta több erőfeszítésnek is szemtanúja lehettünk, ami szembement a „tökéletes” testképpel. Az Unilever már 2004-ben felismerte, hogy változásra van szükség, az akkori piackutatásuk eredménye pedig megerősítette mindezt: a nők csupán 4%-a vallotta magát szépnek. Mindezen a Dove-kampánnyal igyekeztek változtatni, „Légy valódi!” címszó alatt vonultattak fel hús-vér nőket alsóneműben, ezzel is rombolva az elfogadott normát. Ezt követően egyre több kampány készült olyan nők főszereplésével, akik a szépségideálon kívül rekedtek, míg néhány éve be nem robbant a köztudatba a „body positivity” mozgalom. Olyan világhírű modellek lettek a testpozitív szemlélet nagykövetei, mint Ashley Graham és Tess Holiday, a márkák pedig kénytelenek voltak belátni, hogy minden testalkatnak helye van az óriásplakátokon, arról nem is beszélve, hogy a divat is inkluzívabb lett.

A pozitív szemlélettől a semlegességig

A body positivityvel tehát óriási lépést tettünk az önelfogadás felé, ám sokak szerint ez is lehet túlzó, drasztikus, ugyanis alaptétele szerint mindig elégedettnek kell lenned a testeddel, amiben élsz, vagyis az elégedetlenség nem elfogadott. Katie Budenberg diétaellenes aktivista szerint a testpozitivitás így toxikus céllá válhat, ráadásul, ha nem vagy elég pozitív magaddal kapcsolatban a nap minden percében, az stresszt okozhat benned. Erre már egy 2009-es kanadai kutatás is rámutatott: a pozitív megerősítés csak abban az esetben működik, ha el is hiszed, amit állítasz, ellenkező esetben a tudatalattid elutasítja az optimista mantráidat, amik ebben az esetben feszültséget okoznak benned.

A pozitív szemlélet mellékágaként jött létre a testsemlegesség mozgalma, ami 2015-ben tűnt fel, és Anne Poirier fitneszoktató nevéhez fűződik. Anne szerette volna, ha az emberek felismerik, hogy a testük állandó szeretete nem mindig reális cél. Szerinte inkább úgy kellene tekinteni rá, mint egy eszközre, ami segíthet abban, hogy mozogni tudj a világban, ezért egyáltalán nem kell azzal foglalkoznod, hogy az éppen jól vagy rosszul néz ki, egyszerűen csak tudatosítanod kellene, hogy van. A testsemlegesség hirdetői szerint sokkal több időd marad minden másra, ha nem kattogsz folyamatosan a külsődön, arról nem is beszélve, hogy nagy mentális erőfeszítéstől kíméled meg ezáltal magad. Az utóbbi években olyan hírességek is beálltak a mozgalom mögé, mint Taylor Swift és Jameela Jamil.

Majd hozzátette, ez volt az egyetlen módja annak, hogy csillapítani tudja a testdiszmorfiás zavar tüneteit. A betegségben szenvedők ugyanis kórosan elégedetlenek bizonyos testrészeikkel, és gyakran nem létező hibáikon aggódnak, ami szorongással tölti el őket. A színésznő azt is elárulta, hogy csak reggel néz a tükörbe, amikor sminkeli magát, illetve este, amikor lemossa a sminkjét – ezt leszámítva nem foglalkozik a külsejével, és mindenki másnak is ezt ajánlja.

Hogyan lehetsz testsemleges?

Keress új példaképet!

Ausztrál és brit kutatók 2017-ben megállapították, hogy az Instagramot használó, különösen a vékony modellek és fitneszbloggerek bejegyzéseit követő egyéneknél megnövekszik a soványság iránti vágy. Épp ezért érdemes lehet kikövetned minden olyan fiókot, amitől egy kicsit is rosszul érzed magad a bőrödben, vagyis ami arra késztet, hogy a másik emberhez hasonlítsd önmagad. Helyettük keress új példaképeket: Jameela Jamil, de akár Katie Budenberg is jó kiindulópont lehet. „Senki sem tanított meg arra, hogyan kezeljem a változó testemet, csak arra, hogy vissza akarjam változtatni azt” - állítja az aktivista, aki @make_love_not_diets nevű Insta-fiókjával pont ebben próbál segíteni a követőinek, ahogy Stephanie Yeboah és Keah Brown is igyekszik a semlegesség felé terelni a netezőket.

Válts témát!

A testsemlegesség gyakorlása nehéz feladat egy olyan kultúrában, ahol még mindig nagyon fontos a fizikai megjelenés. Mindenesetre ez nem jelenti azt, hogy te magad ne változtathatnál a fókuszon. Mivel a semleges hozzáállás megpróbál elvonatkoztatni attól, hogyan is néz ki maga a test, amire csak eszközként tekint, a hétköznapi beszélgetéseidben is hasonlóképp kell, hogy szerepeljen. Vagyis, ha a barátnőd csak egy salátát rendel vacsorára, és megjegyzi, hogy még véletlenül sem akar felszedni egy kilót a szombati randija előtt, egyszerűen csak tereld el a szót. Helyezd a hangsúlyt a randira, kérdezz arról, hogy mik a pontos terveik, de még véletlenül se hozd szóba a súlyát.

Hallgass a testedre!

A body neutrality gyakorlói és hívői szerint az étkezési szokásokat és a sportolást is az határozza meg, amit a test „megkíván.” A szakértői úgy gondolják, hogy nincs szükség a kalóriák számlálására, kemény diétákra, elég, ha a megérzéseidre hallgatsz, és olyan ételeket eszel, amiket tényleg jó ízűen tudsz elfogyasztani. A fogyás helyett a célja az, hogy jól érezd magad a bőrödben, és egészséges légy. Épp ezért nem kell izomnövelő vagy karcsúsító edzésekben gondolkodnod, hanem olyan mozgásformát kell választanod, aminek gyakorlása közben feltöltődsz és lazítani tudsz.

Adj időt magadnak!

Maga a mozgalom is gyerekcipőben jár, így szakértők szerint saját magaddal is elnézőnek kell lenned, ha gyakorolni szeretnéd. Első körben meg kell szabadulnod az olyan külső tényezőktől, mint a társadalmi elvárások, hogy utána ne fordulhasson elő, hogy azon kapod magad: a tükörben méregeted a csípődet. Már az is sokat segíthet, ha kevesebbszer nézel tükörbe, és a szelfizést is a minimumra csökkented.

Ha olvasnál még a témában, akkor akkor katt a galériára!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!