4 anyatípus, akivel nagyon nehéz

Anyukámat egyszerűen nem érdekli, amit csinálok vagy mondok. Megkérdezi, hogy éhes vagyok-e, és ha nemmel felelek, ugyanúgy elém teszi. Azt pedig sohasem kérdezte, hogy érzem magam, mit szeretnék. Mindent megtettem pedig, hogy felhívjam a figyelmét, hogy büszke legyen rám, de semmi visszajelzés…

Hiába vagyok felnőtt, legszívesebben ő öltöztetne fel reggel, ő osztaná be a napomat, és felügyelné minden percemet. Folyton tudni akarja, merre járok és kivel. A legváratlanabb pillanatokban hív fel vagy ír üzenetet, és jaj nekem, ha nem válaszolok vagy nem veszem fel. Az exem azt mondta, hogy olyan, mintha ott lenne velünk az ágyban…

Az anyám nem ismer határokat az én életem és a sajátja között. Magáénak érzi minden sikeremet és kudarcomat. A problémáim miatt jobban fáj a feje, mint nekem. Tisztára olyan, mintha az ő élete is függne az én legapróbb mindennapi döntéseimtől. Komolyan mondom, ha például shoppingolni megyek, akkor aszerint döntök, hogy ő mit mondana, ha látna az adott ruhában, amit próbálok éppen!

Tök durva, de mintha fiatalabbnak akarna látszani nálam. Miután megszereztem a második diplomámat, neki rögtön kellett egy harmadik, úgyhogy beiratkozott valami random szakra. Arról nem is beszélve, hogy kiskorom óta versenyeznem kell vele apa figyelméért, ami szörnyű érzés.