Interjú Hosszú Katinkával: "Az embernek szüksége van néha mélypontra, nagyon sokat lehet tanulni belőle..."

Kemény időszakon vagy túl, a rengeteg edzést követően világcsúccsal nyerted meg a kazanyi vizes vb 200 méteres vegyes úszás számát. Ha visszagondolsz az elmúlt hetekre, elégedett vagy az eredményeiddel?

Persze! Azt gondolom, furcsa is lenne, ha most elégedetlenkednék (nevet). Az, hogy nagy medencében sikerült világcsúcsot úsznom, az különösen sokat jelent számomra. Egy úszó mindig a világcsúcsért küzd, de őszintén szólva álmodni sem mertem róla, hogy nekem ez már Kazanyban sikerülhet.

Alig héhány hete jöttetek haza férjeddel, Shane Tusuppal Máltáról, ahol a második házassági évfordulótokat ünnepeltétek. Sikerült teljesen kipihenned magad?

Három napot töltöttünk csupán Máltán, így nem volt túlságosan hosszú a nyaralás. De nagyon jó volt kikapcsolódni, és végre csak magunkra koncentrálni. Szerencsére a vakáció rövidsége ellenére is sikerült a világbajnokság és a világkupa fáradalmait kipihenni, bár hazatérve azonnal elkezdtem a felkészülést a következő szezonra, így mostanra
természetesen ismét fáradt vagyok (nevet).

A rengeteg edzés és verseny között mivel tudsz kikapcsolódni egy kicsit?

Imádok Baján lenni a családommal – bár erre sajnos az utóbbi időben nagyon kevés
alkalmam van. Egy vacsora a barátokkal vagy a férjemmel szintén nagyon üdítően
hat rám. Illetve nagyon szeretek moziba járni, legutóbb a Törtetők című filmet láttuk. Egyébként annyira szoros mostanában a programunk, hogy nem tudnék olyan konkrét hobbit mondani – az úszáson kívül –, amit szeretek csinálni és kellő időm is van rá. Örülök, ha van egy olyan szabad esténk a férjemmel, amikor belefér az, hogy leülünk együtt a kanapéra és csak relaxálunk.

A legtöbb nőt a vásárlás is tökéletesen kikapcsolja, te hogy vagy ezzel?

Nagyon szeretek vásárolni, de szinte meg sem tudom mondani, utoljára mikor volt
alkalmam a barátnőimmel elmenni, és nyugisan végigjárni a boltokat. Mostanában inkább csak berohanok egy üzletbe célirányosan, és már megyek is tovább, ha beszereztem azt, amit kellett. Mivel általában az uszodában vagy megbeszéléseken vagyok, így a ruhatáram elég szélsőséges: vagy nagyon sportos, vagy nagyon elegáns a megjelenésem. Shane-nel gyűjtjük a limitált szériás sportcipőket, amiket elég nehéz beszerezni, de imádjuk őket. Háromszáz
pár cipőm biztos, hogy van!(nevet)

Két éve a medencén kívül már a feleség szerepében is helyt kell állnod. Igazi háziasszony típus vagy a mindennapokban?

Egyáltalán nincs problémám a házvezetéssel, de sajnos megint csak az idő hiányára kell, hogy hivatkozzak. A kevés otthon töltött idő miatt nyilván nem tudom olyan intenzitással megélni ezt a feladatot, mint sokan mások. Ha úgy alakul, nagyon szívesen főzök vacsorát, persze csak valami gyorsan elkészíthetőt (nevet). Várom már azt az időszakot, amikor gyerekeink lesznek, és ténylegesen lesz időm mondjuk a háztartásra.

Ezek szerint szóba került már köztetek a családalapítás. Vannak esetleg már konkrét terveitek is ezt illetően?

Abszolút olimpiai ciklusokban gondolkodunk, de terveink szerint öt-hat év múlva, a 2020-as tokiói olimpia után már jöhet a baba. Legalább két gyereket szeretnék,
de persze ezek még csak tervek. (nevet)

Szinte egész nap együtt vagy a férjeddel, hiszen ő az edződ is. Mennyire tudjátok elkülöníteni a magánéletet a munkától?

Nehéz ügy, hiszen rengeteget vagyunk együtt. Nem tudom azt mondani, hogy miután hazaérünk az uszodából, nem beszélünk már munkáról. Inkább azt mondanám: kezdjük megtanulni azt, hogy kinek mire van szüksége egy-egy szituációban ahhoz, hogy jól működjenek a dolgok köztünk. Shane ugyanúgy a férjem marad az uszodában, ahogy az edzőm az otthonunkban. Mindketten szenvedélyesen szeretjük azt, amit csinálunk, ami
egyben a hobbink is.

A cél mindenekfelett?

Abszolút! A céljainkkal kelünk és fekszünk. Ha valaki a profi sportot választja, akkor minden apróság számít a mindennapjaiban. Boldog vagyok, hogy sikerült a világ élére jutnom, ugyanakkor most még inkább ügyelnem kell mindenre. Például nem mindegy, hogy mikor fekszem le, tartanom kell egy speciális étrendet, nem mehetek el bulizni, és nem fér bele egy kósza koktél sem, ha épp ahhoz lenne kedvem. Az élsport rengeteg lemondással jár, még akkor is, ha az ember tudja, hogy érdemes a cél érdekében megtennie.

Visszagondolva az elmúlt évekre, van esetleg bármi, amit akárcsak egy picit is bánsz, hogy kimaradt az életedből?

Egyáltalán nem. Visszagondolva már minden áldozat megérte. Ami sokkal nehezebb, az az, hogy a jelenben ne ragadjon el a kísértés. Volt, hogy nehezen ment reggel ötkor az ébredés, és szívesebben aludtam volna tovább. De elindultam a dolgomra, és az edzés végén nemcsak a lelkiismeretem volt tiszta, hanem jobban is éreztem magam attól, hogy újabb apró lépést tettem a célom érdekében. Elkerülhetetlenek a mélypontok.

Miből tudsz erőt meríteni egy-egy kudarc után?

A londoni olimpián nem tudtam magamból kihozni a maximumot, ez a mélypontom volt az eddigi legkeményebb, hiszen akkor majdnem abbahagytam az úszást. Shane végig mellettem volt, és végül ő húzott ki a gödörből. Nagyon hálás vagyok neki ezért! Hiszek abban, hogy az embernek szüksége van néha mélypontokra, rengeteget lehet belőlük tanulni. Nemcsak magamat ismertem meg akkor jobban, hanem a környezetemben lévőket is. Tanulságos időszak volt, az biztos…

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!