Nyílt levél a srácnak, akit ghostingoltam: emiatt kellett szó nélkül lelépnem

„A srácnak, akit ghostingoltam:

sajnálom, semmi jogom nem volt ahhoz, hogy ezt tegyem veled. Ez az én hibám. Találkoztunk, te pedig rögtön belém szerettél. Egész nap velem beszéltél, minden egyes nap. Már akkor a közös jövőnket tervezted, amikor még azt sem tudtuk, a jelenünk hogy néz ki. Én pedig elfogadtam. Szerettem. De legbelül tudtam, hogy nem ez fog következni. Szerettem, hogy szerettél. Sok mindenen mentem épp keresztül és attól tartottam, hogy senki sem fog úgy szeretni engem, ahogy arra szükségem lenne. Megmutattad, milyen az, amikor imádnak, én pedig rabja lettem az érzelmeknek”

„Valószínűleg tévedtem abban, ahogyan kezeltem a dolgot. Nem kellett volna csak úgy eltolnom téged. Nem szabadott volna figyelmen kívül hagyni az üzeneteidet, letörölni téged az ismerőseim közül. Gyerekes voltam. Valójában mindketten gyerekek voltunk még. Sokkal könnyebbnek tűnt az előttem álló életem nélküled.”

„Odaadó hallgatóság és kedves barát voltál, egy jó ember. Megszállottja lettem a figyelemnek, a szeretetnek, a tiszteletnek, amit tőled kaptam, mert senki sem viszonyult még előtte így hozzám. De tudtam, hogy ez nem működhet, így máshol kellett keresnem a boldogságot.

Viselkedhettem volna érettebben? Igen. Elmagyarázhattam volna az érzéseimet és a tetteimet? Persze, de mégsem tettem. Ehelyett kirúgtalak, hogy megtudjam, mit is akarok igazából. Ezzel megtanultam azt is, hogy amit tettem veled, az helytelen volt. Amikor kiderült, hogy mégsem lesz közöttünk semmi és hogy félrevezettelek, összetörtél. Sokkal jobban megbántottalak, mint ahogy azt valaha elképzeltem. Mondtál néhány fájó dolgot, de megérdemeltem.”

„Nagyon sajnálom, hogy megbántottalak, hogy hazudtam neked, hogy felhasználtalak a saját érzelmeimhez, hogy összetörtem a szíved. Remélem, mostanra megértetted, hogy hibának tartom, hogy ghostingoltalak. A ghostingolás nem cool dolog, de persze egyszerűbb, mint szembesülni a fájdalommal és a bűntudattal.

Szeretném, ha megértenéd, hogy azért tettem, mert gyenge vagyok és sosem tudtam szembenézni azzal, mit tettem veled. Nem tudtam, mit akarok vagy mire vagy szükségem és miközben erre próbáltam rájönni, hibáztam, és nagyon sajnálom.

Tudom, hogy már megbocsájtottál, és nagyon remélem, hogy tudod, sosem akartalak bántani. A ghostingolás egy menekülési útvonal volt számomra, és teljesen losernek érzem magam, hogy ezt az utat választottam. Remélem, hogy találsz valakit, aki értékel téged. Csodálatos ember vagy és bárkivel leszel, szerencsés ember. Tudom, hogy ez klisé, de igaz.

Tisztelettel,
A nő, akinek le kellett lépnie”