„Bőven vannak még célok előttem“ - interjú Vas Kata Blankával

Az utánpótlás korosztálytól méltóképpen, egy U-23-as világbajnoki arannyal búcsúzott, a felnőtt mezőnyben pedig gyakorlatilag bármit elérhet, amit csak célul tűz ki maga elé, hiszen elképesztő tehetséges, és nagyon sokoldalú sportoló. Ismerjétek meg Vas Kata Blankát.

Segíts egy kicsit eligazodni a kerékpározás világában. Három szakágban (országúti, mountain bike, cyclo-cross) versenyzel mindháromban szuper tehetséges, és eredményes is vagy. Mi a legnagyobb különbség?

Hú, ez nem egyszerű, épp a nagymamáimnak is nemrég kellett elmagyaráznom. Kezdjük az országútival, az a leggyorsabb, a váz vékony, a gumi sima és keskeny, a kormány pedig hajlított (koskormány). A legnagyobb előnye, hogy tempós és hosszú távokat lehet vele bejárni. A cyclo-cross majdnem ugyanígy néz ki, csak a gumi vastagabb és mintásabb, mivel ott homokos, saras pályán versenyzünk. A montain bike egyenes kormányos, vastag vázzal, teleszkóppal, széles, mintás gumikkal. Ezt pedig azért szeretem nagyon mert technikás, sok a lejtős kanyar, lehet ugratni és jó keményeket mászni felfelé.

Akkor nincs is igazán kedvenc versenyszámod?

Szerencsére még nem kellett választanom. A cyclo-cross versenyek októbertől februárig zajlanak, a montis és országútis szezon pedig tavasztól nyár végéig tart, eddig megfért együtt minden. Persze nem könnyű, sok logisztikát igényel, de eddig meg tudtuk oldani, hogy minden fontos versenyen indulni tudjak, ahol szerettem volna. Az országútit pont a sebesség miatt szeretem, a montit az ugratásokért, a cyclo-cross verseny pedig nagyon pörgős, több kört kell megtenni egy adott pályán, szóval tényleg izgi.

forrás: Pálfi Balázs/Red Bull

Hogy lettél bringaversenyző? Fel tudod idézni egyáltalán, hogy mikor ültél először bringára?

Vannak emlékeim, de inkább ezek összefonódnak a családi sztorikkal is. Úgy 3 éves lehettem, amikor az egy évvel idősebb bátyámmal már bicikliztünk, akkor nekem még volt pótkerekem, majd egyszer azt mondta, szedjük le, mert úgyis tudok tekerni anélkül. Kipróbáltuk, és nem is estem el azonnal, csak kicsit később. Így még egy kis időre visszakerült…

A bátyád mellett ha jól tudom édesapádtól örökölted a sport iránti szeretetet…

Igen, ő is versenyző volt, és van egy öcsém is, akit szintén elkapott már ez az őrület. Az egész gyerekkorunkat meghatározta a bringa, mindenhova vittük magunkkal, még a nyaralásokra is. Az első versenyemre is egy olaszországi családi nyaralás alatt neveztem be, gondoltam milyen jó poén lenne. Hatalmas élmény volt és amikor célba értem azt hittem nyertem, nagyon boldog voltam. A szüleim nem akarták elrontani a kedvem, hogy azért nem láttam magam előtt senkit beérni, mert kajak utolsó lettem. Ezt csak pár évvel később tudtam meg. Pedig nekem az mekkora sikerélmény volt…

Így tutira nem ment el a kedved a versenyzéstől. Tehát a szüleid támogatása már egészen a kezdetektől maximális volt?

Abszolút, apukám a mai napig az egyik legfontosabb tagja a csapatomnak a párom és az edzőm mellett. Közösen beszéljük át az éves terveket, nézzük ki a versenyeket, mindig mindenki elmondja a véleményét, de azért a végső döntést mindig rám bízzák.

Kicsit beszéljünk a legutóbbi versenyedről, a skóciai világbajnokságról, ahol korosztályos világbajnok lettél országútival, úgy, hogy előtte két nappal még a montis futamon indultál. Már eltelt pár nap, hogy érzed magad?

Még nagyon fáradt vagyok, de nagyon boldog. Rövid volt a két nap a két versenyszám között, és ezt még mindig érzem magamban. Nemrég értem haza, és most igyekszem sokat aludni. Szerencsére van két hét teljes pihenőm, így nem is ülök bringára, csak regenerálódóm és töltődöm. Nincsenek edzéseim sem. Október közepén kezdődik a cyclo-cross szezon, amit szintén nagyon szeretek, és várom is, de most azt érzem, muszáj magam alaposan kipihenni.

Akkor egy kis nyaralás is belefér a naptárba?

Igen, megyünk majd Olaszországba, de oda azért már viszek bringát. Igazából azt el sem tudom képzelni, hogy bárhová elmenjek anélkül. Szeretem két keréken felfedezni az ismeretlent, sokkal több, és szebb helyekre lehet így eljutni. De ezek szigorúan pihenős tekerések ilyenkor. Most tényleg érzem, hogy erre van szükségem. Tavaly sajnos nagyon hirtelen mentem át egyik versenyszezonból a másikba, aminek meg is lett a következménye, mert sokat voltam beteg. Most alaposan ki kell magam pihennem, mielőtt újra elindulok versenyezni.

forrás: Pálfi Balázs/Red Bull

Szerencsés vagy, hogy azt csinálhatod, amit szeretsz. Amikor nincs felkészülési szezon, és még nem utazol versenyről, versenyre, mivel töltöd szívesen a szabadidődet?

Az a legjobb, amikor csak otthon lehetek és pihenhetek, ilyenkor tényleg igyekszem semmit nem csinálni, csak kihasználni, és kiélvezni a semmittevés minden pillanatát. Van három kutyánk, velük vagyok sokat a természetben, és mindig próbálok sok időt tölteni a szeretteimmel, akiket ritkábban látok. Sokat vagyok ilyenkor a nagymamáimmal, velük beszélgetek. Sok időt töltök Pozsonyban a barátomnál is, szeretek nagyon ott lenni. Szerencsések vagyunk, mert ő bringaszerelőként dolgozik, így sok időt tudunk együtt tölteni versenyszezonban is.

A szüleid is sokszor elkísérnek?

Igen, ahová csak lehetőségük van ott tudnak lenni, és a bátyám is, aki szintén szerelőként dolgozik egy női csapatnál, így vele nagyon sokat tudok találkozni. Az öcsém pedig szintén versenyez, és szerintem nagyon tehetséges, úgyhogy rá is érdemes lesz majd figyelni.

És rád is, hiszen a tokiói olimpiai 4. hely után már az egész ország megismerte a nevedet, de most a VB arannyal feltetted a koronát az utánpótlás pályafutásodra. Kinyílt a felnőtt mezőny kapuja, ahol szerintem tárt kapuk várnak. Milyen célok vannak előtted?

Bőven vannak célok. A legfontosabb jövőre az olimpia, ahol nagyon szeretnék országútival és montival is rajthoz állni. Nagyon remélem, hogy sikerülhet, ez egy hatalmas cél. De azért az még messze van, viszont azt már most lehet tudni, hogy nem csak két nap lenne a versenyszámok között, mint most volt Skóciában. Az országúti verseny pályájának már láttam a szintrajzát, és szerintem az feküdne nekem. De meglátjuk, a legfontosabb, hogy folyamatosan tudjak fejlődni, és évről évre még jobb eredményeket érhessek el a sportban.

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!