„Gyerekként nagyon utáltam! A nagypapám mindig megérkezett kissé kótyagosan, nekem fel kellett vennem az ünneplőmet, és elindultunk házról házra. Becsöngettünk, és reméltem, hogy nem nyitnak ajtót. Aztán teljesen elvörösödött fejjel el kellett mondanom egy locsolóverset, a nagypapám meg viccelődött valamit, jól lefújtam a lányokat, és kaptam egy-két tojást. Szerencsére sok helyen egy kis pénzt is, na az jól jött mondjuk. Amióta felnőtt vagyok, és szofisztikáltabb az egész menete, már sokkal jobban szeretem, hiszen ilyenkor már a magunk képére és igényére formálhatjuk a különböző ünnepeket is. Szerintem fontos, hogy ezek ne keltsenek senkiben kellemetlen érzést, hanem pozitív érzelmekkel társuljon, a saját gyerekeimnek ezt szeretném megtanítani.” – Dani, 39