Az exem esküvője az én házamban lenne, de én nem vagyok meghívva

A történetem egyáltalán nem hétköznapi, de annál tanulságosabb, ezért úgy gondoltam, hogy muszáj megosztanom a világgal. De ahhoz, hogy mindenki átláthassa, pontosan mi és miért történt, kezdem az elejéről.

Az előző pasimat nagyon szerettem, boldogok voltunk, ám egy idő után kiderült, hogy nem vagyunk egymáshoz valók, teljesen más irányt vett az életünk, és összességében mást akartunk. Emiatt úgy döntöttünk, hogy csak barátok maradunk. Igen, ez a legtöbb párnál nem működik, mi viszont tényleg nem haraggal váltunk el, ezért nem esett nehezünkre megtartani a jó viszont.

Később mindkettőnknek lett kapcsolata, én időközben férjhez is mentem, és érthető módon eltávolodtunk egymástól, de azért néha-néha beszéltünk. Az exem barátnője viszont nagyon ellenséges volt velem, nem akarta, hogy beszéljek a pasijával, meg volt róla ugyanis győződve, hogy a volt barátom – nevezzük Daninak – még mindig érez irántam valamit sőt, én adom alá a lovat, amivel veszélyeztetem a kapcsolatukat. Ebből persze semmi nem volt igaz, de úgy láttam jobbnak, ha inkább megszakítjuk a kapcsolatot. Ez így maradt egészen néhány hónappal ezelőttig, amikor is Dani felhívott azzal, hogy szervezik az esküvőt, de meghiúsult a helyszín, ezért szeretnék, ha a mi házunkban és kertünkben lenne a szertartás és a lagzi. Az exem ugyanis tudja, hogy a férjemmel egy nagy házban élünk, amihez tartozik egy hihetetlenül gyönyörű és romantikus kert is, amit persze nem azért választottunk, hogy az exem esküvője tökéletes legyen.

Természetesen lesokkolódtam, hogy miért PONT RÁM esett a választás, de mivel Dani szó szerint könyörgött, ezért azt mondtam neki, hogy elgondolkozom rajta, na meg persze megbeszélem a férjemmel. Pár nap elteltével, amikor már kezdtünk arra hajlani, hogy rábólintunk erre az abszurd ötletre, Dani újra felhívott. Először kérdezgette, hogy belementünk-e a dologba, és amikor érezte a hangomon, hogy talán igen, bedobta a következő „hírt”; a menyasszonya nem akarja, hogy ott legyek az esküvőn (a saját házamban!), mert úgy gondolja, én nem kicsit veszélyeztetem a kapcsolatukat. Ezen a ponton hangos nevetésben törtem ki az egész szitu abszurditása miatt, majd kedvesen megmondtam az exemnek, hogy felejtsenek el engem és a házamat is örökre, és többet ne keressenek, de nagyon sok boldogságot kívánok nekik a közös életükhöz.

A legviccesebb az egészben, hogy ezután hetekig kaptam az exem barátaitól az üzeneteket, hogy mennyire önző vagyok, amiért nem adom oda a házamat az esküvőre, de ezen a ponton már annyira szürreális volt ez az egész, hogy szerencsére egyáltalán nem vettem magamra.

Ti mit gondoltok? Mit tettetek volna a helyemben?

Olvasnál még a témában? Akkor katt a galériára!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!