A franciák ételtiszteletét érdemes lenne eltanulni

"Először egészen fiatalon, gimnazista koromban jártam Franciaországban, sítáborban. Már akkor is elvarázsolt az, hogy a legkisebb hegyi faluban, a legkisebb boltban is milyen széles választékban lehetett a helyi finomságokból, például sajtokból vásárolni. Később felnőttként többször ellátogattam Párizsba is - legutóbb tavaly a férjemmel és néhány barátunkkal – így még inkább megszerettem a francia konyhát. Igazán nincs egy kifejezett kedvencem, viszont az ottani gasztronómiai kultúrát és hangulatot nagyon szeretem. A franciák ugyanis különösen tisztelik az ételeket, és minden egyes étkezésnek – legyen az reggeli, ebéd vagy vacsora – megadják a módját. Reggelente például esőben, szélben, napsütésben kint ülnek a kis vendéglátóhelyek teraszain, mert nem maradhat el a nap kezdetén a croissant és a kávé. Szerintem ez olyan zseniális életérzés, amit érdemes lenne nekünk magyaroknak is eltanulni a franciáktól.” – mondta Dobó Ági Franciaországgal kapcsolatban, aki még nagyon szeretne eljutni a francia riviérára is, ez még a bakancslistás helyei között szerepel.

forrás: PR

Mivel Franciaországot már évek óta a szívébe zárta, így nem meglepő, hogy Dobó Ági nagyon örült az 1664 Blanc-nal való közös munkának, hiszen ez egy igazi francia márka, ráadásul szívesen főz sörrel: „Nagyon szeretek egyébként is sörrel főzni, mert szerintem nagyon sok olyan extra ízt, zamatot ad hozzá az ételekhez, ami más összetevővel nem elérhető. Nem kell a sörtől az alkoholtartalom miatt sem megrémülni, hiszen az elpárolog a sütés-főzés folyamán. A Blanc-nal is gyakran sütök csirkét, hiszen citrusos könnyed íze nagyon illik a fehér húsokhoz. Ráadásul a Blanc ad egy olyan zseniális ropogós textúrát a csirke bőrének, ami semmi mással nem utánozható.”

forrás: PR

Köztudott, hogy Dobó Ágiék sűrű társasági életet élnek. Gyakran fogadnak vendégeket és ilyenkor mindig előkerül a jégbehűtött Blanc is. Ezzel kapcsolatban hozzátette: „Nagyon hiszek a családban és a barátságban. A szüleimnek köszönhetően sok vendég között nőttem fel, így azt is tudom, hogy a közös koccintásnak és a közös étkezéseknek milyen különleges kohéziós ereje van. Ezt a hagyományt viszem tovább én is a saját családommal és a barátokkal egyaránt. Sokszor hétköznap is összeülünk a szülőkkel, testvérekkel és a barátokkal, ilyenkor közösen sütünk-főzünk, koccintunk egy-egy hideg Blancnal, majd kártyázunk, társasjátékozunk.”

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!