Pély Barnabás

A United énekese, jazzénektanár, és a megasztár zsűrijének egyetlen kifütyült tagja volt. Mégis a legtöbben felkapják fejüket, ha róla van szó. Pély Barnabás válaszolt a playboy.hu néhány kérdésére.

Playboy: A kávé mellé kérsz tortát? Finom, állat csoki, meg répa. Majd tolunk a magunkéból a másiknak, jó?
Pély Barna: Jó, csináljuk így. Két torta, a felénél cserélünk.

Playboy:: Gratulálok hozzád, de mit örököltél anyádtól, apádtól? Gének, készség, egészség?!
Pély Barna: Anyámtól a nyílt szerető szívet, apámtól meg az örökös pörgést.

Playboy: Mik a különös erényeid?
Pély Barna: A közvetlenségem és a hozzáállásom, amitől működnek velem a dolgok. Beszélgetés, közösség, produktum, mindegy, olyan a hozzáállásom, hogy működik. Igazából az alkotás folyamatába vagyok szerelmes, tehát ha valamit létrehozok, az önmagában is él, rá tudok tekinteni messziről, de fontosabb az a folyamat, szakasz, amíg eljutunk ide, egymással összekapaszkodva. Eközben kinyílnak bennem kapuk az univerzumra.

Playboy: A népszerűség és a bulvár nem erőszakolja meg ezt a nyitottságot?
Pély Barna: De, igen. Korábban volt bennem egyfajta pozitív bizonytalanság, ami megváltozott a hírnévvel, mert most biztosnak kell lennem mindenben, akár beszélek valakivel valamiről, akár valamit csinálok. Sok tapasztalatot szerzek, amitől mégis képes vagyok újra elbizonytalanodni, ami nem baj, mert ennél a pontnál csak egy darabig ácsorgok, utána képes vagyok valamilyen irányba előre lépni. Lehetőleg minél magasabbra. Persze a naivitásom csökkent a felnőtté válásommal párhuzamosan. Nem vagyok már annyira naiv, de továbbra is szeretnék nyitott lenni. Ami azért is nehéz, mert sztereotípiákon keresztül látják az emberek a világot, vagyis manipulálva vannak, s egy szegmensben kialakulhat egy társadalmi látásmód. Aminek nem sok köze van a valósághoz. Milyen is a funkyzene? Mi a trendi? A jó emberek ilyenek, a rosszak meg olyanok. Közben tudjuk, hogy nem ilyen egyszerű a helyzet. Ha felveszek egy kalapot, akkor ez a külcsín határoz meg engem? Aha, ez a kalapos ember! Holott abszolút nem igaz, hogy én a kalapos ember vagyok, csak felvettem egyet. Előadóként az a feladatom, hogy keressem azt a sztereotípiát, amibe még belefér az én személyiségem.

Playboy: Melyik bulvártükröződésedet szereted a leginkább a sok közül?
Pély Barna: Egyértelműen a koncertfotókat. Ha a gitárommal együtt vagyok. Ordítok.

Playboy: Hogyan oldod meg azt a skizofréniás helyzetet, hogy egyszerre vagy tanárember – akiről Woody Allen azt mondja, hogy nem csinálja, de tanítja –, másrészről előadóművész is, aki csinálja, s ha jól, akkor tanítani fogják?
Pély Barna: Ezt a küzdelmet nap mint nap megélem. Mennyit látnak belőlem, s vajon tükrözi-e azt, ami vagyok? Nekem belül, persze, nincs akkora különbség, mert önmagamat tudom globálisan látni, de kívülről ez egészen másként tükröződhet. A nehézség, hogy azt a képet erősítsem kifelé, ami bennem is van.

Playboy: Mégis melyik vagy inkább?
Pély Barna: Én inkább előadóművésznek érzem magam, mint tanárnak. Hiszen ebből indult ki az egész. Kimentem a színpadra tizenhat évesen, addig csak kosárlabdáztam, mögöttem a két hét alatt összerakott kilenctagú zenekar, s az első két-három akkordnál felugrottak a csajok a suliban. Akkor azonnal tudtam, hogy ezért érdemes ezt csinálni. Ez olyan adrenalintöbblet, mintha szerelmes lennél.

Playboy: Apropó, szerelem. Mi neked a gitár?
Pély Barna: A gitár egy fegyver, amit megfogok, és az egész előadásomra ráteszek egy lapáttal. Amikor felmegyünk a színpadra, mindig azt kérdezem a többiektől, hogy: támadunk? A koncert valahol harc a közönségért, önmagammal, azért, hogy ahol most fellépsz, oda később is visszahívjanak. Harc a minőségért. Ezért fegyver.

Playboy: Sokak szerint a szöveg inkább a fegyver.
Pély Barna: A szöveg is fegyver, s mögötte a zene is az. A szöveghez is úgy fordultam, hogy azt gondoltam, kell a szöveg hatása a győzelemhez. Most, a szólólemezemen a szöveg angol, de máskor magyarul írok, hiszen a magyar szöveg a saját környezetedhez szól, amit közösen ismerünk, lehetséges a „bemondás”, amit mindenki mindenféle magyarázat nélkül ért, ez is fontos. Miközben a szövegen agyalok, közben szól a zene. Az elején is komplett számokat írtam, szöveggel együtt. Visszajött. A szólólemezemen mindent én írtam.

Playboy: Nem lehet két úrnak szolgálni. Mi fontosabb, a zene vagy a szöveg?
Pély Barna: Nekem a zene. A fejemben a zene szólal meg először, vagy ha szöveg is van, azt hallom, meg körülötte a zenét.

Playboy: Kik a mesterek? Mindenféle értelemben.
Pély Barna: Elsősorban James Brown. Másodsorban is, majd Albert King, Albert Colins a bluesban, Steve Wonder, s amit mások is mondanak, hogy érezhető rajtam, az Jamiroquai. A zenén kívül Tarantino. Az egész korosztályomat kikészítette. Nemrégen újra néztem a Tarantino–Rodriquez-féle Alkonyattól pirkadatigot, s hát, huuuu…
De a Kutyaszorítóra sem mondhatok mást. Elég, ha valamiben benne van a keze, nekem átjön az üzenet. Érdekel a film esetében az összművészet, sajnos ilyenre még nem kértek fel, pedig nagyon izgat a filmzene. Látom magam előtt a jelenetet, minden részletében. Talán majd egyszer szólnak, hogy szükség lesz rám. Irodalomban Bulgakov Mester és Margarétája, de bevallom neked, sokáig nem olvastam, nem érdekelt a könyv. Viszont Rejtő Jenőért mindig is rajongtam, imádom a ponyvát, talán ezért is szeretem annyira Tarantinót. A három testőr Afrikábant bármikor magamhoz veszem.

Playboy: Egyszer azt mondtad, hogy a Megasztár volt az első felnőtt éved. Mi lesz, ha megöregedsz? Vagy még nem téma?
Pély Barna: De téma. Egy porckorongsérv miatt eszedbe jut. Mi van, ha majd nem tudok felállni a színpadra? Hogy fogok gitározni? De nekem még az a fontos, hogy sok mindent megcsináljak, vagyis komolyan nem foglalkoztat. De lehet, hogy húsz év múlva egy zongora mellett ülök. Talán az is az öregedéssel függ össze, hogy egyre többször a projectek hátterében veszek részt. Az elmúlt fél évben például a Kecskeméti Katona József Színházban a Hair című musical zenei vezetője voltam. Nagyon érdekes volt, mert minden kollegában hatalmas alázat volt a munka iránt, s ez jó volt, meglepett. Sokat változtam ezekben a hónapokban.

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!