Ebből derítheted ki, hogy szociális szorongással küzdesz, vagy szimplán csak introvertált a személyiséged

Azt mondják, minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. Elsőre most valószínűleg te sem érted, hogy jön ez a személyiségedhez, de valójában ezzel lehet legjobban körülírni az introvertáltság és a szociális szorongás közötti különbséget. Vagyis, lényegében nem minden introvertált ember akar elrohanni és elbújni a társalgás, beszélgetés, nagy haveri összeülés hallatán. Ahogy nem minden szorongással küzdő személyt lehet ebbe a típusba helyezni. Ahogy a megfázás és az allergia sem ugyanaz, úgy a kettő között is hatalmas különbségek vannak; még akkor is, ha ezek nem annyira szembetűnőek.

Először is tudnod kell, mik az alapszintű eltérések a kettő között. Aki introvertált, abból nyeri a napi energiáját, hogy egyedül lehet, a saját világával és gondolataival foglalkozhat. A szociális szorongás ezzel szemben egészen más: aki küzd vele, nem attól fél, hogy elfárad szellemileg egy társalgás során, hanem inkább konkrétan a szituációtól fél. Attól, hogy negatívan fogadják a közeledését, elutasítják, és rosszat gondolnak majd róla.

Most pedig lássuk, pontosan miből tudhatod, rád melyik igaz!

1. Egészen más okból kerülik a társaságot

Egy introvertált azért nem szeret a középpontban lenni, és ritkábban is mozdul ki, mert a túl sok szociális interakció teljesen kimeríti őt, és úgy érzi magát, mintha kiégne. Lassabban fog az agya egy idő után, és szüksége van az egyedüllétre ezt követően, hogy ismét feltöltődjön.

Aki viszont szociális szorongással küzd, annak egyáltalán nem okoz gondot, ha a baráti társaságával tölt sok időt. Ilyenkor nagyon gyorsan vág az esze, jól érzi magát, szinte sziporkázik. A probléma számára ott kezdődik, ha nem a megszokott társaságával tölt időt. Ilyenkor ugyanis annyira izgul az esetleges negatív szituációkról, kínos helyzetektől, hogy sokszor inkább el sem megy.

2. Az egyik születésedtől fogva fennáll, a másik kialakul

Egy pszichológus szerint az, hogy introvertált vagy extrovertált személyiséged van, már a kezdetektől fogva látszik. Nincs olyan, hogy valaki egyik nap még ilyen, majd a másik nap már olyan; gyerekkorban eldől, milyen lesz a viselkedésed a későbbiekben.

Ezzel szemben a szociális szorongás fokozatosan alakul ki benned, például elutasítás vagy kritika után. Akár az is lehet, hogy gyerekként nagyon kellemetlenül érintett, ha te kerültél a középpontba, és észre sem vetted, de ez a későbbiekben is hatással van rád.

forrás: pexels

3. Eltérő az önkritika mértéke is

Mindenki saját magának a legnagyobb kritikusa, ezért is van az, hogy rengetegen küzdenek önbizalomhiánnyal, míg mások nem is értik miért, hiszen gyönyörűnek látják őt. Az introvertált embereknél is előfordul ez, ám épp annyira, mint egy extrovertált típusnál.

Aki viszont szorongással küzd, sokkal durvábban kritizálja önmagát, egyedül és társaságban egyaránt. Ő az a személy, aki ha kiáll beszédet tartani, nagyon izgul; de leginkább azért, mert attól fél, mások butának, csúnyának tartják majd őt.

Ha az utóbbi időben te is észrevetted, hogy a viselkedésed megváltozott, kritikusabb vagy önmagaddal, és félsz mások véleményétől, a személyiségtípusodtól függetlenül is lehet, hogy szociális szorongással küzdesz. A jó hír, hogy ezt is le lehet győzni, ám rengeteg türelemre, beszélgetésre és önbizalom növelésre lesz szükséged!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!