Nyílt levél annak, aki 30 éves lesz nemsokára

Kedves 29 éves ismeretlen ismerős,

hamarosan átléped a harmadik X-et is, és tudom, hogy komoly mérföldkőként tekintesz rá, bármennyire is szeretné veled elhitetni a világ, hogy a kor csak egy szám és mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát. A kerek évfordulókra amúgy is mindig egy kicsit úgy tekintünk, mint valami réginek a vége és valami újnak a kezdete. És ez így is van, már nem fogsz a huszonévesek képzeletbeli klubjába tartozni, egy kicsit talán még nehezebben mennek majd le a kilók és jobban megérzed majd a görbe esték hatását másnap.

De ez mind eltörpül amellett, hogy végre megtanulod, van fontosabb annál, hogy mit gondolnak rólad azok az emberek, akiknek a véleménye egyáltalán nem kellene, hogy számítson (gondolj csak Selena Gomezre, aki esküvőt szervezett magának) és hogy megtanulod szeretni önmagad. Ezen a ponton arra is ráeszmélsz, hogy valójában nem szabad összehasonlítanod a saját életed másokéval, hiszen mindenki története egyedi. Lehet, hogy anyukádnak 25 évesen már két gyereke is volt, te viszont elmondhatod magadról, hogy a húszas éveidet kemény munkával töltötted, aminek nemcsak két diplomát, de életed szakmáját is köszönheted.

Persze a húszas éveidet tölthetted azzal is, hogy kiélted az utazási vágyad, megtaláltad, mi az, ami igazán érdekel az életben vagy rátaláltál arra a társra, akivel a hátralévő időt el tudod képzelni. Akkor sincs egyáltalán késő, ha mindezek még váratnak magukra, hiszen 30 évesen már azt is realizálod, nincs fontosabb a testi és a mentális egészségnél. Kemény leckét adott ehhez az élet mindannyiunknak: a koronavírus felnyitotta a szemeket.

Ugye, még ezek után is mindig ott motoszkál a fejedben a kérdés, hogy miért tűnik mégis olyan soknak ez szám? Talán azért, mert már kicsit sem számítasz gyereknek, sok mindent megéltél (de nem eleget), tapasztaltabb lettél és tanultál néhány nagyon fontos leckét az élettől, ami miatt bátran adsz tanácsot a nálad fiatalabbaknak. Ezek után csak azt mondhatom neked, hogy ne állítsd magad irreális elvárások elé, de tanulj meg kilépni a komfortzónádból. Ne rövid távként, hanem maratonként tekints az életre és élvezd ki minden percét, amikor csak teheted. Légy büszke arra, aki lettél, de a humorérzékedet se veszítsd el: ne vegyél mindent annyira véresen komolyan.

És ezt olvastad már?

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!