Gond fehérként afrofonásokat viselni? Ezt kell tudnod a kulturális kisajátításról

A cikk eredetileg a JOY 2021/2-es lapszámában jelent meg.

Mi az a kulturális kisajátítás?

Megismerni különböző kultúrákat csodálatos: általa más szemmel nézhetsz a világra és megtanulod értékelni a tőled eltérő népek hagyományait. Ez jó esetben kölcsönös, és mindkét fél számára pozitív élmény. De más megosztani és más elvenni. Ugyanennyire különbözik egymástól a kulturális kisajátítás (cultural appropriation) és a kulturális értékelés (cultural appreciation) is, bár a két fogalom néha összemosódik. Kisajátításnak azt nevezzük, amikor valaki egy mások kultúrájának bizonyos aspektusait (mondjuk haj-, vagy ruhaviseletét) elkezdi használni a másik beleegyezése nélkül. Ez általában alá- és fölérendelt kapcsolatokban történik leggyakrabban, tehát amikor a többségi társadalom tagja (mondjuk egy középosztálybeli, fehér amerikai) egy kisebbségi (pl. amerikai őslakos vagy afroamerikai) csoportra jellemző dolgot kezd művelni, viselni vagy használni úgy, mintha az az övé volna. Kimazsolázza a neki tetsző dolgokat, és nem néz a mélyebb jelentésük után, csak felületes lekoppintja és egzotikumként mutogatja. Általában ezek olyasmik, amiket a többségi társadalom lenéz, ha a kisebbségi csinálja, de amint egy fehér teszi, az már rögtön divatosnak, sikkesnek és stílusosnak kezdi tartani. Ilyen például a nagy karikafülbevaló, amit jellemzően a szegényebb környékeken élő fekete nők viseltek, és gettósnak volt nyilvánítva addig, amíg a Kardashian nővérek nem hozták ismét divatba – a fehérek között. Vagy a cornrow-ba, azaz a szorosan a fejformát követő fonatokra is igaz ez: míg a feketéknél ez nem professzionális hajviseletnek számít, addig egy világos bőrűn már vagánynak.

Mi a kulturális értékelés?

A kisajátítással ellentétben ilyenkor fontos szerepet kap a másik kultúrájának a mélyebb megismerése és megértése. Aki valóban értékelni szeretné a másik kultúrát, az tiszteli a tagjait és csak akkor vesz részt benne, amikor arra meghívják vagy megengedik neki. Ebben az esetben nem csak kiragadott motívumokat használnak, vagy ha igen (például egy népi motívumot valamelyik dizájner felsőn) hozzáteszik, hogy melyik kultúrából származik és mi a jelentése, ideális esetben pedig az adott nép is részesül a haszonból. Fontos az is, hogy az adott dolgot rendeltetésszerűen használjuk, nem pedig a kontextusából kiemelve. Például pálcikával enni tök oké (főleg, ha tudsz is), viszont a hajadba ne tűzd kontytű helyett. Vagy ha meghívnak egy indiai esküvőre és előtte utána nézel a hagyományoknak és szokásoknak, majd úgy öltözöl fel a szertartásra, az szuper, viszont ha az utcára viselsz bindit, pusztán divatból, az már nem oké.

forrás: Photo by Ryo Yoshitake on Unsplash

Mi a baj vele?

Hogyha más kultúrájából kiragadott dolgokkal ékeskedsz, akkor tulajdonképpen mások hagyományain nyerészkedsz, úgy, hogy nincsen mélyebb ismereted arról, hogy ők mit, miért viselnek vagy tesznek. Így nem megfelelően mutatod be azt adott kultúrát, és erősíted a velük szemben élő sztereotípiát is. Mivel nem ismered az adott dolog jelentését, ezért nagyon sértő lehet az adott közösség számára, ha nem megfelelő módon használja azt egy kívülálló. Így a mélyebb jelentésétől megfosztva pusztán egy divattárggyá válik, ami rengeteg ember önérzetét sértheti. Hasonló a gond mondjuk az afrikai ékszerek vagy anyagok viselésével: az ottani embereket gyakran nézik le túlzottan színes ruhájuk vagy „primitív” vagy „divatjamúlt” ékszereik miatt, vagy hogy nem tudják, hogy a nyugati világban mit „illik”. Ugyanezeket viselve viszont egy fehér nőt általában pozitív szavakkal illetik: „bohémnak”, „merésznek” és „nyitottnak” tartják. Pár évvel ezelőtt hatalmas botrány volt abból, amikor a Victoria’s Secret óriási indián fejdíszben küldte kifutóra Karlie Kloss szupermodellt. Ugyanis a fejdíszeken lévő tollaknak különleges jelentésük van. A legtöbb amerikai őslakos törzsnél a legnagyobb elismerésnek számított a sastoll. A kitüntetett személynek önzetlen, bátor és hősies cselekedetekkel kellett kiérdemelnie, vagy pedig a nemzetségükért végzett munkájukért járt köszönetképpen. Ezek ismeretében te még mindig felvennéd egy buliba jópofa kellékként?

Hogyan tudod megkülönböztetni a kettőt?

A kontextus, tehát a körítés nagyon sokat számít, illetve a jó szándék is (de nem minden esetben ad felmentést). Ha a célod az ismeretterjesztés és a tiszteletadás, akkor általában rendben van a dolog. Viszont, ha csak valami megtetszik, de fogalmad sincs a jelentéséről és csupán divatos vagy bohó kiegészítőként használnád, akkor inkább tegyél le róla. Tehát Halloweenkor és farsangkor ne öltözz be indián-, vagy bennszülöttlánynak, és könyörgünk, még véletlenül se próbáld elmaszkírozni magad a bőrödnél sokkal sötétebb árnyalatú alapozóval!

Oké, de mi a helyzet a divattal?

Nagyon jó kérdés, hiszen a divat mindig is merített különböző kultúrákból és a néprajzi motívumokból. Meddig terjed a művészi szabadság és meddig egy közösségnek a joga a saját hagyományaihoz? Mostantól semmit nem lehet átvenni más népektől? Ez nem öncenzúra? Abban kezdenek a szakemberek is egyezségre jutni, hogy akkor rendben van a másik kultúrából való inspirálódás, ha fel van tüntetve annak eredete, és alapvetően tisztelettel közelít az adott dologhoz. Egyik negatív példa például a Guccinak a 2018-as Indy Full Turban nevű kollekciója, aminek turbánjait egyértelműen az indiai sikh vallású férfiak jellegzetes fejfedőjéről mintázták. A dastaar nevű fejfedő többek közt önmegbecsülést, spiritualitást és erkölcsi értékeket fejez ki, és gyakran bántás, diszkrimináció szokta érni a viselőjét. A 790 dolláros (kb. 240 ezer forint) ruhadarab eltávolodott eredeti jelentésétől, a divatház egzotikumként, divattermékként mutatta be azt. A Dior pedig a bihari asszonyok jellegzetes kabátját koppintotta le pár éve, csak míg azokét szinte fillérekért, addig a márkásított változatért 30 ezer eurót, azaz csaknem 11 millió forintot kellett csengetni. A hasonlóság mértéke már túlmutat az „inspirálódáson”

Hogy tudod elkerülni?

Nem csoda, ha most egy kicsit össze vagy zavarodva, hogy mit lehet és mit nem tenni. A legjobb, ha felteszed magadnak az alábbi kérdéseket, a válaszok pedig segíthetnek eligazodnod:

• Miért szeretnéd viselni, mi a célod vele?
• Csak egy trendet követsz vagy a kultúrtörténetet szeretnéd felfedezni?
• Szándékosan szeretnéd megsérteni a másik kultúráját vagy tisztelettel közelíted meg?
• Hogyan éreznék magukat annak a kultúrának a tagjai, akiktől kölcsönöznél?
• Milyen sztereotípiák kapcsolódnak hozzá?
• Jelzed, hogy ki inspirált?
• Valamilyen szent dolgot készülsz használni nem rendeltetésszerű vagy vicces módon?
• Ha az eredeti kultúra egyik szereplője viselné vagy csinálná, akkor őt is coolnak tartanák érte vagy diszkriminációval szembesülne?
• A jelmezed valamilyen kultúrát jelenít meg (pl. gésát vagy törzsi ruhát)?
• Elsiklasz a kulturális jelentősége felett csak azért, hogy trendi legyél?
• Járd körül alaposan ezek a kérdéseket, kezdeményezz beszélgetést róluk a barátaiddal, ismerőseiddel, hogy minél pontosabb képet is kapj a témáról. Lehetőség szerint pedig ismerd meg az adott kultúra tagjait és véleményüket is az adott dologgal kapcsolatban. Ha pedig valami nagyon megtetszik, akkor nézz utána, hogy miről is van pontosan szó, és minél érzékenyebben állva hozzá próbáld használni. Ha pedig rájössz, hogy hibáztál valamiben, ne ostorozd magad. Mindig lehet változtatnod és bocsánatot kérni miatta. Hiszen ebből csak tanulhatsz.

Galériánkban olvashatsz olyan sztárokról, akik már követtek el kulturális kisajátítást!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!