Külön kasszán vagyunk a párommal, és jó is ez nekünk

Neki is volt állása – csellótanár lett a helyi zeneiskolában –, de a fényes koncerttermeket meghagyta a férjének. Előbb-utóbb aztán belecsúsztak olyan helyzetekbe, hogy az anyósomnak pénzt kellett kuncsorognia egy-egy új cipőre, sőt, az is megesett, hogy amikor felmerült, hogy a család takarítót alkalmazzon a nagy ház karbantartására, apósom azzal szorította sarokba anyósomat, hogy:

Juj. A lelkem mélyén tartottam attól, hogy esetleg a férjem is ezt a szemléletet hozza majd, és ezért örültem, amikor kiderült, hogy a közös bankszámla pártján áll. Mindkettőnk fizetése ide érkezett, a bármelyikünk által keresett pénzt közösnek tekintettük (mint ahogyan a jog is közösnek tekinti a házasság alatt bármelyik fél által szerzett javakat). Na persze érdekes volt megtapasztalni, hogy az évek során az enyémhez képest feleannyi fizetéséből hogyan lesz az enyémhez képest kétszer annyi – hiába, ha egy menedzser megindul a ranglétrán. Később pedig még több – de ezt már a második felesége élvezi, nem én.

A második férjemmel külön kasszán vagyunk. Talán a korábbi válásaink okozta megrázkódtatás miatt? Úgy gondoltuk, hogy egyszerűbb, biztonságosabb külön-külön zsebet tartani? Talán amiatt, hogy neki már voltak gyerekei, és a velük kapcsolatos költségek alapvetően őt terhelik? Talán ez mind együtt. Akárhogy is, ez így most jó nekünk.

A cikk folytatásáért kattints IDE!

Mindketten vigyázunk a pénzre, többek között így:

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!