Kellan Lutz felesége őszinte posztban mesélt arról, min megy keresztül babája elvesztése után

Egy tragédia vagy szívfájdalom után csábító lehet mindent elzárni, hogy ne érezzünk fájdalmat. Túlélő módba kapcsolni. De amikor kizárod magadból a fájdalmat, saját magadat is kizárod azokból a dolgokból, amik boldoggá tehetnének. Csináltam már ilyet a múltban. Nem is egyszer. Tapasztalatból mondom, hogy RENGETEG munka kell ahhoz, hogy meglágyítsd a szíved, miután hagytad megkeményedni.
Az elmúlt két hétben keményen küzdöttem azért, hogy lágy maradhassak. Bármennyire is fárasztó, hogy szétesek, és abba akarom hagyni a fürdőszoba padlóján való sírást, de ha hagyom magam bezárkózni, tudom, hogy lemaradok azokról a különleges pillanatokról, amik újra megmosolyogtatnak és megnevettetnek és boldoggá tesznek.
Ma Kel és én épp a templomból sétáltunk ki, és megláttam ezt a szívekkel telerajzolt járdát. Ahelyett, hogy tompán elkerültem volna mindent, ami a két héttel ezelőttig tartó várandósságomra emlékeztetett, képes voltam meglátni a kis szívecskéket, és egy, a szívemből érkező ölelés tudatta velem, hogy Isten velünk van. Nem fejezte még be a történetem megírását. Ahogy az orvosom is mondta, amikor észrevettük, hogy nincs már szívhangja a kislányomnak: 'ez nem a történeted vége. Ez egy szörnyű fejezet, amin túl fogsz lépni.'