Amikor jobb, ha elengedjük

„Lehetséges, hogy ez a levél talán el sem jut hozzád, vagy oda sem adom neked, de ki szeretnék magamból kiadni mindent és a lezáratlan dolgok végére pontot tenni. Sokáig szomorkodtam miattad, amiatt, amit tettel velem és ahogy alakultak a dolgok. Miután itt hagytál, úgy éreztem valami megváltozott. És meg is változott. A padlóra kényszerítettél és ott hagytál, de emellett meg csúnyán meg is bántottál, nem is egyszer hanem sorozatosan. Ezt soha nem fogom neked megbocsátani.

Olyan embernek tartalak, aki megérdemli azt, ahol most van és az idő, hidd el nem a te markodra dolgozik. Úgy gondolom voltak a kapcsolatunkban (már ha annak volt nevezhető) jó pillanataink is, de te rengeteg rosszat okoztál, szörnyű bevallani, de több rosszat, mint jót.

A jó dolgok, amikor órákon át beszélgettünk, amikor csak veled lenni volt jó, csak egymást nézni, a napok, amikor jöttél hozzám és az, ahogy megismertelek és ahogy megkedveltelek.

Viszont a rossz dolgok: az örökös játszmák, a megjátszások, a hazudozás, a kétszínűség, a megalázás, ezeket is bőven kaptam tőled. Ha veled voltam, meg akartam neked felelni és azt akartam, hogy tökéletes legyek neked! De olyan nincs, hogy tökéletes, most már neked van és ennek örülök, hogy megtaláltad a boldogságodat és a szerelmet, mert nekem fontos volt az, hogy te boldog legyél, ellentétben veled!

Neked sem én, sem a boldogságom nem számított! Úgy gondolom és azért írom ezt a levelet neked, hogy tudd és tisztában legyél a dolgokkal. Nem szeretnék nyitott kapukat, lerágott csontokat. Ha beleptél az ajtómon, vagy bent maradsz, vagy kimész, de a küszöbön nem állsz.

Akarok ezzel a levéllel és a mondattal arra utalni, hogy köszönöm neked azt, amire megtanítottál, de szeretném, hogy tudd azt, amit érzek és azt is, hogy ezt a dolgot én lezártnak tekintem.

Velem valahogy mindig másképp viselkedtél, mint másokkal, vagy csak elfogult voltam veled szemben. Igen, az voltam, biztos vagyok benne. Ahogy megismertelek, szép lassan tökéletessé váltál számomra és szerintem Te ezt érezted. Mindig! De a történtek felnyitották a szememet, hogy milyen is vagy te valójában!

Két év alatt egyszer nem találtam meg az összhangot magammal és nem éreztem magam szépnek, jónak, csinosnak, de leginkább boldognak. Úgy gondoltam, nekem ahhoz rád van szükségem, hogy boldog legyek. De nem, magamat sem szerettem, így te sem tudtál engem szeretni.

El nem tudod képzelni, hogy hányszor akartam belelátni az elmédbe, hogy vajon mit gondolsz, mikor ezt teszed, vagy másképp cselekszel. Ha ezt a levelet olvasod, akkor tudd, hogy nagy bátorságra volt szükségem ahhoz, hogy eljuttassam hozzád. Remélem boldog vagy és jól telnek a napjaid! A leckét megtanultam, köszönöm! Vigyázz magadra! A soha nem viszont látásra.”