Az élőszereplős Dumbó film nem sokban hasonlít a klasszikushoz - Mégis magával ragadó lett a végeredmény

Az eredeti rajzfilmet valószínűleg te is láttad. Adott volt egy kiselefánt, aki túlméretezett fülei miatt folyton nevetség tárgya volt. Emberek és állatok kicikizték őt, amikor pedig anyukája védelmére kelt, különválasztották őket egymástól. Ekkor jött a képbe Timothy, az egér, aki igyekezett segíteni Dumbón; és ekkor jöttek rá arra, hogy az állat képes repülni. Amikor ezt bemutatták a cirkuszban, az egész világ ledöbbent, és a film végére kiderült, hogy Dumbó a világ egyik leghíresebb elefántja lett, Timothy pedig a menedzsereként dolgozott; és anyukájával is ismét együtt lehetett.

Az élőszereplős Dumbónál ezeket lényegében mind el is felejthetjük. Nincs Timothy, sem pedig gonoszkodó elefántok; a sztorinak ugyan Dumbó a főszereplője, de nem kizárólag ő kerül a középpontba. Holt Farrier, az egykori cirkuszi mutatványos háborúból érkezik haza két gyermekéhez, akik távolléte során a társulatban éltek. Anyukájuk időközben betegségben meghalt, így meg kellett tanulniuk, hogyan boldoguljanak egyedül.

Ekkor derül ki, hogy Max Medici, a tulajdonos vett egy elefántot, akinek hamarosan kölyke születik; a bébielefánttal szeretne tömegeket vonzani a cirkuszába. Amikor viszont meglátja az óriás fülű állatot, teljesen kiakad, és a bohócok műsorszámába rakja be Dumbót, anyját pedig elviszik tőle.

Rövidesen viszont kiderül, hogy az állat képes repülni, és óriási hírnevet kap. Ekkor jelenik meg a milliárdos Vandevere, aki felajánlja, hogy saját vidámpark/cirkuszába társuljon Medici, cserébe mindenkinek otthont és állást biztosít. De a kegyetlenségek csak most kezdődnek igazán.

Aki látta már gyerekként Dumbót, valószínűleg nagy elvárásokkal ül be az élőszereplős filmre, hiszen egy népszerű klasszikust nehéz felülmúlni. De a filmnek mégis sikerült kellemes csalódást okoznia. Már önmagában azzal, hogy Dumbót milyen csodálatosan alkották meg; folyamatosan azt érzi a néző, hogy szeretné megölelni őt, amikor pedig bántják, legszívesebben felállnánk a székről, és mi magunk lépnénk közbe. Emiatt előre szólunk, hogy, zsepit készíts be, mert már az elejétől kezdve el fogsz érzékenyülni!

A film sztorija eléggé más, szemben az eredetivel, hiszen teljesen új karakterek jönnek a képbe, másról szól a sztori, a befejezésnek pedig semmi köze a klasszikus Dumbóhoz. Így aki leül megnézni, annak fel kell készülnie arra, hogy nem a gyerekkori rajzfilmet látja modernebb vásznon. Ez persze nem jelent problémát, olyan szempontból, hogy a filmnek muszáj valami újat beletennie a sztoriba; és ezt nagyon jól meg is teszi.

A legérdekesebb karaktere (az elefánt mellett) Holt kislánya, aki már az elején közli, hogy nem akar színpadi látványosság lenni; ő tudóssá, feltalálóvá akar válni, de apja nem igazán hisz benne. Ő pedig ennek ellenére sem adja fel, és megtanítja Dumbót repülni.

Az édesapát Colin Farrel alakítja, aki igazán jól megállta a helyét a sztoriban. Ami zavaró volt az szerepében (és sok más karakterben is egyébként), hogy a kezdetekben hiányzott belőle mindenféle empátia. Szinte nem is érdekelte, hogy a háború után végre hazatérhetett gyerekeihez, elutasító volt velük, és a kiselefánttal szemben sem volt túl türelmes. Persze ez lehetőséget adott a karakterfejlődésre, de mégsem érződött valóságosnak.

És ha már az állatok bántalmazásáról szó esett, meg kell említeni, hogy bár tudjuk, hogy Dumbó és a többi állat nem valódi, mégsem tudunk szabadulni a rossz érzéstől, amiért korbáccsal verik őket, és idomítottan élnek, rács mögé zárva. Végig azt érezhetjük, hogy ez így nem helyes, és a szabadban lenne a helyük. A film legvége pedig épp ezért lesz olyan klassz: de erről már nem mondunk semmit, inkább nézd meg te is az élőszereplős Dumbót!

Egy Disney-fannak pedig az alábbi infókat is tudnia kell!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!