Zero waste lett a háztartásom, bő egy év alatt - mutatom, hogyan!

Sokan mondják, hogy háztartásonként, egyesével küzdeni a klímaváltozás ellen olyan, mint halottnak a csók. Én nem hiszek abban, hogy az apránként tett erőfeszítés hiábavaló lenne. Nemcsak azért, mert a sok kicsi sokra megy (tényleg!), hanem azért sem, mert nem is erőfeszítés! Ez számomra is meglepő felfedezés volt. Ami engem illet, rendkívül elfoglalt vagyok, és biztosan nem lenne időm még egy „hobbira”. Csakhogy a környezettudatosság nem hobbi, és mint példaképem, Bea Johnson, a zerowastehome.com bloggere mondani szokta, „a zero waste nem divat, hanem szükségszerűség”. Tehát nem valami trendi dologról van szó, hanem olyan változtatásról, amit muszáj mindannyiunknak, kicsiknek és nagyoknak, termelőknek és fogyasztóknak együtt, kis lépésekben, fokozatosan megtennünk. A jó hír az, hogy ez egyáltalán nem lehetetlen, sőt.

Most azt fogom elbeszélni, hogyan jutottam el a közel nullahulladék-életmódhoz alig több mint egy év alatt. Először azokat a zöld szokásokat veszem sorra, amelyekre már korábban is figyeltem:

Miközben az ember kezd hozzászokni ezekhez az új zöld teendőkhöz,lassan kinyílik a szeme és felfogja, hogy amúgy mennyi eldobható tárggyal(főleg csomagolóanyagokkal) vagyunk körülvéve. Szerencsére mások is így voltak ezzel; az elmúlt 4-5 évben már többen ismerik a zero waste kifejezést, mint ahányan nem. Bea Johnson, Lauren Singer, Kump Edina és a többi zero waste blogger napról napra, posztról posztra bebizonyította, hogy igenis lehet legalábbis jelentősen csökkenteni a szemétmennyiséget a háztartásokban. Ami engem illet, nem is határoztam el, hogy zero waste életmódra váltok, úgy döntöttem, megnézem, hogy mi az az eldobható háztartási kellék, amit gond nélkül kivezethetek a mindennapjaimból. És igen meglepő volt, hogy szinte mindegyik ilyennek bizonyult.

Most azoknak a változásoknak a listája következik, amikkel nagyjából egy év alatt, 2018 folyamán vezettem be az otthonomban:

Biztosan kiderült a fentiekből, hogy ezeket a változásokat nem egyik napról a másikra vezettem be, hanem hónapról hónapra, lépésről lépésre. És ezzel el is érkeztünk a tanulságokhoz, amiket én magam is menet közben szűrtem le, meg persze a blogokon olvastam:

Szóval a tanulságok:

1. Nem érdemes újat vásárolni, amíg el nem használtad a régit. A műanyag fésűmet szeretem és nem cserélem le, csak mert műanyag. A bolti tisztítószereim egy részéből is van még, bár ezeket többnyire már magam készítem szódabikarbónából, mosószappanból, citromsavból.

2. Tilos minden változtatást egyszerre bevezetni. Nyugodtan várd meg, hogy elfogyjon a papírszalvéta, mielőtt beszerzed a textilt. Legyen a fenntarthatóság is fenntartható!

3. Soha semmi nem lesz még csak közel sem tökéletes. Megteszem, amit tudok, de nem nyavalygok azért, ami nem megy. Inkább arra gondolok, hogy a korábbi gyakorlathoz képest például milyen sok nejlonzacskót spórolok meg egy évben. Ez heti kábé 15 lehet, vagyis évente 7-800!

Merthogy van, amit még nem oldottam meg. Például

1. Szemeteszsák. A mi házunkban kötelező szemeteszsákban dobni a kukába a kommunális szemetet. Kiválthatnám ezeket használt nejlonzacskóval, de nem rendelkezem ilyenekkel, mivel vászonzsákkal járok vásárolni.

2. A kozmetikumok egy része. Az arckrém, BB krém, fényvédő, sminktermékek még „gyáriak”. A Lushnak van Zero Waste kollekciója, azt használom, főképp a korrektort szeretem belőle. Mandulaolajjal mosom le a sminket és magam keverem ki a bőrradírt, hajpakolást.

3. Paradicsomszósz. Rengeteget használok ebből (és mustárból is), de egyelőre még a boltban szerzem be, nem magam teszem el. Szóval itt a váltás még hátra van.

És ahogy szinte észrevétlenül eljutottam a zero waste életmódhoz, vagy legalábbis valami afféléhez, egyre többször választottam további tudatosan környezetkímélő megoldásokat:

Ez a cikk teljes formában megjelent a JOY magazin 2019-es szeptemberi, tudatos lapszámában.

JOY 2019. szeptember

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!