Trokán Nóra: „Szinte napokig nem tértem magamhoz”

Tudjuk, hogy nagy állatbarát vagy. Mikor szerettél bele a lovakba?

Három évesen ültem először pónin, anyuék vittek el lovagolni. Tulajdonképpen onnantól kezdve, kisebb-nagyobb kihagyásokkal az életem része. Tizenéves koromban jött a lovastáboros időszak, ott volt vagy ötven ló, de mindegyiknek tudtam a nevét. A mai napig emlékszem rájuk. Öt-hat éve van sajátom, aki ténylegesen az enyém, és akiről én gondoskodom, akit én tartok el, Sóskúton lakik.

Fura lehet, hogy Bogyó kutyád mellett van még egy állatod, aki hozzád tartozik, de mégsem lehet veled mindig.

A lovak nem kötődnek úgy, mint egy kutya. Egészen más a viszonyrendszer. Mindkettő a bizalmon alapul, de egészen más ösztönrendszerű állat a kutyához képest. egyébként nem egyedül tölti a napjait, öt társával osztja meg a karámot, ők egy kis család. Ha vele vagyok, bújik, de ha nem lát két hétig, nem olyan intenzíven reagál, mint Bogyó.

Bogyó hogyan viszonyul a lovadhoz?

Nincs nagy szerelem kettejük között, de a féltékenységet sem tapasztalom. Ha kimegyek lovagolni, jön Bogyó is, aztán amikor a végén bezárom a karámajtót, megfordulok, ezerrel nekem ront, ugrál, és jelzi, hogy most már ő jön. (nevet) Amikor kölyök volt, egyszer rálépett egy ló a lábára, és az annyira erős élmény maradt neki, hogy azóta megtartja a tisztes távolságot.

Mennyire színházi kutya?

Nagyon, imádja! Kecskemétre is mindig vittem magammal, amikor ott voltam társulati tag. Azóta, ha arra járunk, azonnal megy le a büfébe köszönni. A Centrál Színházba menet szinte megőrül az örömtől, ott is mindenkit végigszagolgat a társalgóban, és várja a falatokat. Tudja a rendszert, hogy vannak helyek, ahova nem szabad menni. Megtanulta azt is, hogy a színpad tabu, oda végképp nem jöhet utánam. Ha nélküle érkezem meg valahova, rögtön kérdezik, hogy épp miért nincs velem.

Több színházban is játszol, hol érzed magad a leginkább otthon?

Bár már szabadúszó vagyok, de azt hiszem, mindig a kecskemétit fogom a saját társulatomnak tekinteni. Ha ott játszom, olyan mintha hazatérnék, mégiscsak ott kezdtem a főiskola után. Van, hogy lemegyek előadást nézi, utána maradok, beszélgetünk a büfében, ott alszom valamelyik barátomnál.

A legjobb barátaid mind szakmabeliek?

Részben, de a legközelebbi barátaim gyerekkori barátok. Velük születésünk óta vagyok jóban, és persze van egy-kettő általános iskolai és gimnáziumi is. Úgy érzem, ezek nagyon szoros kötelékek.

A kritikát is tőlük fogadod a legjobban?

Nyilván nekünk az egész család a színházi világban létezik. A tesóm, Anna az, aki a legjobban lát engem, és ő is ugyanezt gondolja rólam, oda-vissza hasonló az érzés. Mi egymás nyakán nőttünk fel, az egész gyerekkorunk így zajlott. Ugyanaz a suli, a balett, a dobolás, a különórák, aztán egy gimnázium, és együtt jártunk a főiskolára is, egy évfolyamba, ami elég ritka a színművészeti és egy testvérpár esetében. Akkor lett vége ennek az időszaknak, amikor elmentem Kecskemétre. Amióta pedig ő anya lett, én meg nagynéni, a kis muki újra összeköt minket. Elképesztő érzés.

Az örök téma, hogy egy színésznőt mennyire változtat meg az anyaság. De mi van akkor, ha nagynéni lesz a színésznő?

forrás: Süveg Áron

Trokán Nóra a Red Bull Pilvaker színpadán

Nagy a szerelem. Azt pedig tudom, hogy nem csak Anna anyaként, én is sokat alakultam az évek során, érzékelem magamon. Az ember azért is öregszik, hogy a kor helyre tegye benne a dolgokat.

Közeledik az idei Red Bull Pilvaker. Színésznőként mit kapsz ettől az eseménytől, amit esetleg máshol nem tudsz megélni?

Nagyon szeretek új embereket megismerni. Amikor 2017-ben bekerültem a produkcióba, 20-25 új ember fogadott. Egy nagy családba érkeztem. Olyan előadók és energiák vettek körül, hogy minden pillanata feltöltött, nagyon élveztem. A finálé alatt annyi szeretet áradt a közönségből és magából a csapatból, hogy utána szinte napokig nem tértem magamhoz. Annak külön örülök, hogy idén Pálmai Anna barátnőm is részese lehet ennek, és ő is átélheti ezt az eufóriát, ami az Arénában valószínűleg hatványozottan kerít hatalmába.

Dolgoztatok már együtt?

Nem volt még közös munkák, sohasem dolgoztunk egy színháznál. Ez lesz az első alkalom. Így még izgalmasabb.

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!