A nászéjszaka a valóságban nem olyan, mint a filmekben – párok igaz történetei

Letelepedtünk az ágyra, pezsgőztünk, csokit majszoltunk, elkezdtük kinyitogatni a borítékokat, elolvastuk az összes jókívánságot, közben hatalmasakat nevettünk. Mindezt félig az esküvői ruhánkban, félig alsóneműben. Aztán egyszer csak jött a filmszakadás...

A szállodában maradtam, amíg a férjem gyorsan hazaszaladt megsétáltatni a kutyát. Sajnos nem találtunk senkit, aki vigyázna rá arra pár órára, így ez a megoldás maradt. Aztán mikor visszajött, igénybevettük a szobaszervízt: hajnali 2-kor simán betoltunk két sajtburgert.

Átvitt a hotelszobában a küszöbön, de mielőtt az ágyra dobott volna, kiabálni kezdtem, hogy „bepisilek, bepisilek!”. Az egész ceremónia óta nem volt időm kimenni a mosdóba, és azt hittem, szétrobban a húgyhólyagom. Aztán halálra röhögtük magunkat, ahogyan megpróbálta rólam lehámozni a menyasszonyi ruhát és az alatta rejtőző alakformáló bugyit.

Rengeteget táncoltunk az esküvőn és mindketten izzadtak és ragadósak voltunk. Így a hotelszobában teleengedtük a kádat, és amíg folyt a víz, leültünk a kád szélére. Beszélgettünk, felidéztük a legjobb pillanatokat. A következő, amire emlékszünk, az az, hogy áll a víz a fürdőszoba padlóján, mi meg benne ülünk. Mindketten elaludtunk és a kifolyt vízre ébredtünk.

Elfelejtettünk óvszert vinni, úgyhogy esküvői ruhában berontottunk egy még nyitva levő éjjel-nappaliba, hogy vegyünk egy dobozzal.