Nagyinterjú Rakonczay Gáborral, aki első magyarként teljesítette a Déli-sark expedíciót

Általában belövök magamnak egy szintet, és az a fontos. Nem feltétlenül a győzelem, hanem az önmagam elé állított cél. Nézhetjük onnan is, hogy olyan dolgokat szeretnék teljesíteni, amiket más még nem.

Járt már, csak nem az Antarktisz szélétől ezer kilométert gyalogolva. Ilyen még nem volt, és ez nekem ha-talmas motiváció. Mint az óceán átkenuzása, amit még senki sem csinált meg a világon. Tisztában voltam vele, mennyire veszélyes kaland, és hogy a felszerelésem sem elég jó hozzá, szóval rezgett a léc, de akkora volt a vonzás, hogy muszáj volt belevágnom.

Nagyrészt a könyvek miatt, amiket gyerekfejjel olvastam. Nagy kalandokról és nagy drámákról szóltak, ha-talmas megméretésekről. Nem azt mondom, hogy klasszikusan gyerekkori álmom a Déli-sark-túra, de a korai éveimből ered az érdeklődés. Abban biztos voltam, hogy egyszer eljutok az Antarktiszra, de abban már nem, hogy ilyen fiatalon. Úgy voltam vele hogy talán 15–20 év múlva, ha sikerül úgy alakítom az életemet, a kapcsolati tőkémet, és lesz hozzá szponzorom. Mert ennél drágább dolgot nehéz kitalálni, és nagyon jó, hogy ez most történik meg velem.