Horoszkóp
Tudatos élet
Lélek
Divat
Szépség
Sztárok

Olvass bele nálunk először Fejős Éva karanténregény sorozatának első részébe! – Interjú a szerzővel

fejős éva

szeptember 19

kos 03.21 - 04.19

Általában szereted, ha a tiéd az utolsó szó,...

bika 04.20 - 05.20

Úgy érzed, most elérkezett az alkalmas pillanat ahhoz,...

ikrek 05.21 - 06.21

Olyasminek kerítesz indokolatlanul nagy feneket, aminek alapjáraton nincs...

rák 06.22 - 07.22

100%-on pörögsz, semmi nem szegheti a kedved, úgy érzed,...

oroszlán 07.23 - 08.22

Úgy érzed, hiába teljesítesz a maximumon, annak ellenére,...

szűz 08.23 - 09.22

Váratlan helyzetben hirtelen kell döntést hoznod, ráadásul úgy,...

mérleg 09.23 - 10.22

Olyasmivel próbálnak befolyásolni, ami rendkívül távol áll tőled,...

skorpió 10.23 - 11.21

Nagy elánnal dolgozol egy számodra fontos projekten, ám...

nyilas 11.22 - 12.21

Fáradtságodból adódó figyelmetlenséged miatt komoly lehetőség úszik el,...

bak 12.22 - 01.19

Mások elvárásai szerint éled az életed, minden egyes...

vízöntő 01.20 - 02.18

Bizonytalan helyzetbe kerülsz, mert egy alapjáraton is kényelmetlen...

halak 02.19 - 03.20

Olyan dologra szánod rá magad, amelyet már régóta...

Elolvasom végigMegnézem
Facebook
Twitter
Pinterest
A népszerű írónőt, Fejős Évát is megihlette a napjainkban zajló események sora, aki karanténregény sorozatot indított, az első részből pedig ad is egy exkluzív kis ízelítőt nekünk!

Azt gondolná az ember, hogy egy írónak az ilyen jellegű elvonulás, amit most a világban uralkodik nem idegen terep. Te hogy birkózol meg vele?

Alapvetően én is a legjobban akkor tudok írni, ha itthon vagyok egyedül, és kizárom a világot, de ez most nem az az időszak, hiszen Lindának (Éva kislánya – a szerk.) most nincs bölcsi – háromévesen nagyon nehéz lehet feldolgozni, hogy talán már nem is megy vissza a bölcsődébe, hanem „átugrik” az óvodába, és hogy a szeretett barátaival nem találkozhat –, és amikor a család itthon van, akkor az írás is nehezebben megy. Ráadásul én a regényírást is meg-megtörtem azzal, hogy akkor is elmentem egy kávézóba, vagy akárhová egy kicsit nézelődni, beszélgetni, amikor nem volt másokkal találkozóm – most ez is elmarad. De persze tudom, hogy ez a helyzet is elmúlik majd, kinyílik újra a világ, csak most egy kicsit türelmesnek kell lennünk.

Mennyiben inspirálnak a napjainkban zajló történések?

Rengeteg történet születik bennem, és most inkább elhalasztottam a nyárra tervezett, Elhitted álmomat című regényem megírását, mert az egy szabad nyáron, vírusmentes környezetben játszódik, részint itthon, részint Nizzában. Most inkább a karanténtörténetek izgatnak, a szereplőimen keresztül rengeteg szerepbe és helyzetbe beleélhetem magam, és közben tényleg bekerül ebbe a sorozatba is az aktualitás.

A kisregényeid is a koronavírust témáját kerülgeti?

Mindegyik a koronavírus idején játszódik. Az első, a Dominó főhőse egy fiatal szakorvos, Klaudia, akihez beköltözik az osztályukról egy nővér – több vírusgyanúsuk volt az osztályon, ezért az ápolónő nem mehet haza a családjához –, és régi utazási irodás ismerőse, aki kint ragad először Kolumbiában, majd Puerto Ricóban, egy szokatlan feladattal bízza meg, miközben Klaudia igyekszik a munkájában is túlteljesíteni, van egy reggeli „titkos köre” is… Egyébként az utazási irodás ismerőse is vissza fog térni egy kisregényben. Az egész összeáll majd egy lánccá, és szerintem egyre érdekesebb lesz, ahogy részről-részre olvassák az olvasóim. Nagyon remélem, hogy várni fogják minden héten az újabb és újabb történetet… Ezek e-könyvek, és mindegyiknek saját borítójuk, fülszövegük van, önállóan is megállják a helyüket, de szerintem sokkal érdekesebb, ha az egész sorozatot sorrendben elolvassuk majd.

Alapvetően milyen céllal kezdted el írni a mostani kisregényeket?

Nagyon szeretek reflektálni az aktualitásokra. Rengeteg olvasóm ír nekem arról, hogyan éli meg a karantént, a vírusidőszakot. Március 16-tól felolvasom a könyveimet a Facebook-oldalamon a karantén végéig, ezeken az esti találkozásokon is érzem, hogy az olvasók is szeretnének belelátni mások életébe, fejébe, ők hogyan élik meg a helyzetet, illetve többen kérdezték, vajon ez vagy az a korábbi regényhősöm vajon „mit csinál most”? Valahol nekem is, az olvasóknak is terápia lesz ez a sorozat: hogyan éljük meg jól azt, amiben éppen vagyunk? És persze nem csak elgondolkodtatóak, hanem szórakoztatóak is ezek az írások, legalábbis én így gondolom.

Mit tapasztalsz, az emberek jelen helyzetben több időt fordítanak az olvasásra?

Szerencsére nagyon sok törzsolvasóm van, akiknek erőt ad egy új történet, aki kikapcsolódik és „elutazik” a szereplőimmel, regényeimmel, és most talán több idő is jut az olvasóknak az olvasásra. Sőt az igény is nagy, mert az olvasás énidő, és ha egy jó könyvvel elvonulsz, akkor új világokba utazhatsz, és elfelejtheted az összes bajodat, sőt, feltölt és erőt is ad egy-egy jó olvasmány. Szerintem egy jó könyv akár az életedet is képes megváltoztatni, és ezt tényleg sokan felismerték már.

Nincs több titok! Michelle Obama őszintén mesél arról, mi lett velük, mióta hátrahagyták a Fehér Házat

Sztárok

Nem érdekel
Elolvasom

Karanténtörténetek a kanapén, 1. kisregény: Dominó

– Oké, szóval kint ragadtál – összegzem a hallottakat, hirtelen felébredve a bóbiskolásból. Azt sem tudom, hány óra lehet. Erősen megmarkolom a telefont, és hallgatom, hogy mi következik ezek után. Mi jöhet még?

– Igen, de talán van remény. Pár hét múlva újraindulhat a légi közlekedés… talán.

– Ugye tudod, hogy nem is kellett volna elindulnod? – sóhajtok.

– Igen. De ha nem indulok el velük, akkor most egyedül lennének itt, és rajtuk, sőt rajtunk csámcsogna a sajtó. Megjegyzem, így is. De legalább van egy vezetőjük.

– …

– Nem?

Felvonom a szemöldökömet.

– Oké, és ez mire lesz jó?

– Segítened kell.

Sóhajtok. Egyáltalán nem tudom, hogyan segíthetnék rajta, mert még meglehetősen jól emlékszem arra az időre pár évvel ezelőttről, amikor egyetemistaként némi keresetért besegítettem neki az utazási irodájában. Leggyakrabban nyaranta, botcsinálta idegenvezetőként, hogy legyen egy kis zsebpénzem. Felrémlik, amikor rettegve kapaszkodtam egy kötélhídon egy vadidegen japánba – hol is? – talán valahol Szlovéniában, és azt ismételgettem könnyek közt, hogy én ezen a bizonytalan kötélen az életben át nem megyek. Arra pontosan emlékszem, hogy egy japán faszinak zokogtam, de arra már nem, hogy hol is voltunk, nem fura? Sajnos muszáj volt átbotorkálnom, életem legrettegettebb percei, de emlékezetem szerint inkább órái voltak, és át kellett jutnom, mert a folyó túloldalán várt a buszunk. Még inkább sajnálatosnak tűnt, hogy Szaszi jóvoltából én voltam a csoport felkent idegenvezetője, aki hivatásából adódóan minden problémát megold. Akkor csak arra tudtam gondolni, hogy nyilvánvalóan szörnyethalok, de ha mégsem, akkor megölöm Szaszit. Bár nem igazán hittem, hogy túlélem.

– Nem biztos, hogy jól jársz velem – nyögöm ki végül. – Emlékezz csak vissza… Ráadásul nonstop be vagyok fogva. És itt már késő este van, fel sem tudom fogni, amit mondasz.

– Nincs még olyan késő – feleli. Mintha csak jobban tudná! – Éppen emiatt aggódom, Klau. És, szerintem, adok egy jobb feladatot.

– Figyi, ez most már nem arról szól, hogy feladatot adsz. Tudod, hogy van egy állásom, és most szinte nonstop…

– Oké – vág a szavamba. – Nem is feladat, csak vicceltem – hahaha, gondolom –, és pontosan az állásod meg a helyzeted miatt aggódom. Inkább kérés. Nem feladat, ugyan már.

– Hmm… – a homlokomat ráncolom. Szaszi sosem szokott jó kérésekkel megtalálni, vagy ha úgy tetszik, jó feladatokat adni. Vagy az jó megbízás volt, amikor ki kellett lopnom egy csoportot az éjszaka közepén egy adriai apartmanházból, ahol megvadult a tulaj és puskával rohangált a szeretője után a kertben meg a házban? Esetleg az, amikor haza kellett hoznom Szasziék irodájának egyik VIP-utasával a nagyapjának tíz éve Sydneyben tárolt hamvait? Még a híres Bondi Beachet sem láttam, csak a repülőről. És hazaúton az utas felváltva regélt arról, hogy milyen gyönyörű vagyok, meg hogy a nagyfatert hogy fogja beleszóratni a Balatonba, hogy hozzájusson az örökséghez, aminek ez volt a feltétele. Vagy amikor egy olasz bank letartóztatta azt az utast, aki csapkodta a bankban a pultot, mert beszívta az ATM a kártyáját, és nekem kellett utánajárnom a hivatalos helyeken, hogy végre kijöhessen a sittről? És amikor a médiacsapat halálos nyugalommal besütizett Amszterdamban egy füvezős kávézóban, az ajánlott adag többszörösét elfogyasztva, és persze négyen vagy öten később olyan rosszul lettek, hogy egész éjjel nekem kellett nővérkednem felettük, amíg kijöttek a halálfélelem szakaszából? És nem, nem vagyok menő a pszichotikus állapotok kezelésében. Gőzöm sincs, mit kellett volna tennem betépett, pánikoló emberekkel, hogy jobban legyenek, én csak őrködtem felettük.

Nem, hát hiába oldották meg ezek az utak az akkoriban folyamatosan fennálló pénzproblémáimat, azért az életemet tuti megrövidítették néhány évvel. Mert az egy dolog, hogy Szaszi szereti az izgalmat és a veszélyt, de engem más fából faragtak.

– Mondom, hogy van egy rakat teendőm – felelem végül. – Van egy viszonylag normális állásom, van egy jövőképem is, amúgy meg részleges kijárási tilalom lépett életbe a vírus miatt. De nehogy azt hidd, hogy bárki is komolyan veszi, mint a mellékelt ábra mutatja, te is szépen kint ragadtál a világ végén, amit talán civilizált helynek sem nevezhetünk. Szeretném, ha vigyáznál magadra, meg a többiekre is. Tudom, milyen őrültek szoktak veletek utazni – rázom meg a fejem, és cikáznak az agyamban az emlékek a nagyjából minden szabályt leszaró turistacsapatokról, akik fittyet hánytak a görög régészeti felszólításokra, minden emlékművet meg akartak mászni, mindent megfogdostak Ázsiában, jézusom, mint egy csapat nyolcéves. Én meg, mint egy amazon, egy erős, magabiztos(nak látszó) nő megyek át tűzön-vízen a napsütésben, a tengerparton, elegáns cuccban, hogy kimentsek néhány felelőtlen turistát abból a veszélyből, amit ők hoztak magukra.

– Kint ragadtam, persze, mert harmincnapos útra mentünk, és ki a franc gondolta, hogy egy ilyen civilizált vírus elér az őserdőkig? Egyébként te hiszel ebben az egészben? – kérdez.

– Miben?

– A vírusban.

– Én igen, de most semmi kedvem vitatkozni, mert hosszú is lenne, ha elkezdenék mesélni, és nem is akarlak elkedvetleníteni, neked pedig elmehet a neted, aztán sosem tudom meg, hogy konkrétan mit akarsz tőlem. Egy biztos: nem megyek át semmilyen függőhídon, nem lopok ki sehonnan hamvakat, és még egyszer nem hagyom magam majommal megharaptatni – idézem fel az indonéziai emlékemet. Sosem gondoltam volna, hogy egy indonéz majom miatt kell valaha is veszettség elleni oltássorozatot kapnom. Sokkal inkább feltételeztem volna, hogy megharap egy beteg… de komolyan. Homlokráncolva gondolok rá, hogy Szaszi jóvoltából tulajdonképpen bejártam a fél világot, igaz, sehol sem úsztam meg kínos ügyek nélkül. És akkor még nem is idézem fel, hogy Malajziában majdnem férjhez mentem, egyáltalán nem szabad akaratomból.

– Hát most van egy kis gikszer. Ugye elmaradnak mostanában az utazásaink…

– Még jó. Részleges kijárási tilalom van – emlékeztetem, bár valószínűleg nem foglalkozik egy ideje a hazai viszonyokkal. – És csak imádkozzunk, hogy ne menjen csődbe az irodád.

– Oké, egyetértek, de egyvalamit mindenképpen meg kell szervezned.

– Ja. A hazautatokat – forgatom a szemem. Tuti, hogy akkora zseni nem vagyok, hogy a lezárt Puerto Ricóból hazamentsem Szaszit és a csoportját. – Hányan maradtatok kint?

– Tízen. De jól bírjuk. És nem is a hazaút megszervezését akarom kérni, mert alapvetően kaland az egész. Majd valahogy, valamikor hazavergődünk. Itt nincs is igazán vírus, figyelj már! Csak nem tudunk hazajutni.

– Azért, mert nem látod, nem mondhatod, hogy nincs vírus. Tuti, hogy van. Egyébként sem játék ez az egész, és hát ahogy ti eljutottatok Kolumbiából oda… az sem volt akármi. Semmi kijárkálás, előbb-utóbb találtok gépet, amivel hazajöhettek! – felelem. – És semmi felelőtlenség, mert…

– Jó, Klau. Nem a példabeszédért hívtalak. Hanem azért, hogy megkérjelek…

– De előbb mesélj arról, milyen körülmények között vagytok. Biztos vagyok benne, hogy nekem kell majd itthon referálnom…

– Így is elég gáz a net. Hadd mondjam el, mire kérlek, aztán ha még mindig tart a kapcsolatunk, akkor mindenre válaszolok.

Ha tetszett az ízelítő, már nem kell sokat várnod!

Fejős Éva: Dominó, Erawan kiadó
forrás: Erawan kiadó
Fejős Éva: Dominó, Erawan kiadó

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.
Nice job!
Imádom!
Tovább olvasok

szeptember 20

kos 03.21 - 04.19

Általában szereted, ha a tiéd az utolsó szó,...

bika 04.20 - 05.20

Úgy érzed, most elérkezett az alkalmas pillanat ahhoz,...

ikrek 05.21 - 06.21

Olyasminek kerítesz indokolatlanul nagy feneket, aminek alapjáraton nincs...

rák 06.22 - 07.22

100%-on pörögsz, semmi nem szegheti a kedved, úgy érzed,...

oroszlán 07.23 - 08.22

Úgy érzed, hiába teljesítesz a maximumon, annak ellenére,...

szűz 08.23 - 09.22

Váratlan helyzetben hirtelen kell döntést hoznod, ráadásul úgy,...

mérleg 09.23 - 10.22

Olyasmivel próbálnak befolyásolni, ami rendkívül távol áll tőled,...

skorpió 10.23 - 11.21

Nagy elánnal dolgozol egy számodra fontos projekten, ám...

nyilas 11.22 - 12.21

Fáradtságodból adódó figyelmetlenséged miatt komoly lehetőség úszik el,...

bak 12.22 - 01.19

Mások elvárásai szerint éled az életed, minden egyes...

vízöntő 01.20 - 02.18

Bizonytalan helyzetbe kerülsz, mert egy alapjáraton is kényelmetlen...

halak 02.19 - 03.20

Olyan dologra szánod rá magad, amelyet már régóta...

Elolvasom végigMegnézem
Kép

A statisztikák felfedték: ebből a 3 csillagjegyből van a legkevesebb

Nem véletlen, hogy kevesebb ilyen jegyű ismerősöd van!

Kép

Magas a vérnyomásod? Az alábbi ételeket kellene sokkal gyakrabban enned!

A szívbetegségek elkerüléséhez a magas vérnyomás az a kockázati tényező, amit az összes közül a legkönnyebb orvosolni. A megfelelő étkezéssel sokat segíthetsz!

Kép

Napi horoszkóp szeptember 19.: a Rákok topformában vannak, a Szüzeknek hirtelen kell komoly döntést hozniuk

Hétvégén is érdemes elolvasnod a horoszkópod, hisz a csillagok ismét üzentek!

Kép

Katie Holmes és Jennifer Lopez gyerekei szédítő ütemben válnak majdnem felnőtté

Suri, Emme és Oscar nemrég még csecsemők voltak, most pedig nagykamaszként feszítenek híres szülőik oldalán. Nagyon gyorsan múlik az idő. Az ÉVA Magazin cikke.

Kép

Ha unod már a megszokott kabátokat, válaszd az alábbi izgalmas darabot

Katalin hercegné egyik legnagyobb kedvencéről van szó!

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem