Férfiszemmel: A nő, mint valuta

Mielőtt a maradék aprót is kiszedtem volna a kanapé hasadékaiból és a hűtő alól, hogy mindent feltegyek bitcoinra, vettem a fáradtságot és elolvastam egy pár szakkönyvet (=megnéztem pár Tik-Tok videót) hitelesnek tűnő arcoktól, hogy kiokosítsam magam, mire, mennyit, meddig.

Szívesen elmélkednék amúgy a befektetési stratégiámról is, de nyilván ez a nagyon személyes bevezető, csak a kontextus és a hiperkreatív átvezetőm a mai témához. Na szóval!

Az egyik ilyen „kontentkreátor” a következő gondolatot osztotta meg a közönségével: „A pénz bármi, amit az ember a pénz tulajdonságaival ruház fel” !!!

– Hatásszünet -

Az én értelmezésemben, ha egy meredek párhuzamot (dik a meredek párhuzam) akarok vonni a pénz és a nő között, nő lehet bármi a férfi számára, amit felruház azokkal az értékekkel és tulajdonságokkal. És itt akkor most álljunk meg és ássunk mélyebbre.

A nő az az adott társadalomban, amit az adott társadalom elvár tőle, akit a társadalmi elvárások azzá tesznek?!

Ez egy kicsit olyan nekem, mint a házi görény. Értem, de k*rva büdös.

Persze ez így már nincsen kimondva, leírva, kőbe vésve, mégis azért érezzük a bőrünkön, nem? Akkor vagy nő, ha ez, ha az. És hányan őrlődnek ebben az évszázadok óta lerombolhatatlan malomban.

Azok a lányok és nők, a hónaljig húzott magas derekú sztreccs nadrágjukkal, hogy fedjék az aránytalan, vagy annak vélt lábaikat és a pocakot, a socially awkward mindenen erőltetetten nevetők, akik azt hiszik másképp nem tudnak beilleszkedni, a postaládáig is sminkben járók, akiknek a valódi arcáról felismerhető képet utoljára a gimnáziumi időkből láthattál egy tesi óra után lekapott pillanatkép már fókuszon kívül eső véletlen ott ragadt háttérszereplőjeként.

Nagy küzdés ez, amiben egyedül vagy. Hiszen ezer kedves szó mellett elég egy bántó nézés és lőttek a napnak. Könnyebben megragad a negatív kritika. Ki ne állt volna már a tükör előtt azon elmélkedve, hogy jó lenne, ha másképp lenne. Ebből az egyik út kifele, ha tudatosítjuk magunkkal a helyünket a világban. Nem azt, hogy hova születtünk, vagy hogy épp milyen munkahelyre vettek fel, hanem hogy milyen szerepet szánunk magunknak a létezésben.

Összegezzük, hogy ehhez mink van, mink nincs, mink lehet és hogyan, és apró célokat magunk elé tűzve haladunk lépésről lépésre, míg eljutunk oda, ahol az értékünket nem a társadalom, hanem mi magunk szabjuk meg.

Nézd meg a galériát is!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!