Olvass bele nálunk Tóth Vera történetébe!

Tapasztalatlan, önbizalomhiányos, 19 éves kislány volt, amikor az első siker jött: a Megasztár-győzelem. Még én is szavaztam rá, ami nem nagy szó, de annak tükrében, hogy soha, sehol szavazatot nem adtam le, számomra az.

A közönség juttatta el az első helyig. Ezt pedig soha nem felejti. Tóth Vera Tóth Vera Énekesnő 74cikk 4galéria 1videó Még több róla szerint a Megasztár-siker Isten kegyelme volt, mert neki semmi mást nem kellett tennie, csak énekelni. A többi furcsa volt számára. Hogyan szerethetik önmaga és a hangja miatt, ha még ő sem szerette önmagát?

(Athenaeum kiadó, 3990 Ft)

Emiatt érezte úgy kezdettől fogva, hogy a siker hosszú távú megtartása kemény munka lesz, az ideig-óráig tartó ismertség csak egy löket, egy indító, amihez nem elég a kreativitás és a tehetség. Félt. Kezdettől fogva. Félt, hogy a csillaga leáldozhat és készült a kudarcra.

A sikert sem tudta eléggé élvezni, mert arra volt berendezkedve, hogy annak egyszer vége lesz. Ezer információ jut el hozzánk a bulvárból, de talán az a legkevésbé, mennyire maximalista. Félmunkát nem végez, színvonaltalan műsorokban nem lép fel. Nem vesz ki egy gitárszólót a slágeréből, mert egy rádióban ezt kérik. Az igényt nem szolgálja, hanem alakítja. Hisz abban, hogy kitartó munkával, elhatározással mindent el lehet érni. Szerinte nem szabad azokra hallgatni, akik szerint ebben az országban nem lehet sikeresnek lenni. Igenis lehet, ki kell hozni a maximumot a lehetőségeinkből!

Még nem volt olyan közönsége, akit ne tisztelt, szeretett volna. Mennyire furcsa, de valahogy egyértelmű, hogy a sikerek ellenére 26 éves koráig áldozatként élt. Neki a szenvedés volt megírva, neki azt járt – ezt érezte. Nem hitt magában, és ehhez – önbizalmának rombolásával – a drogproblémákkal küzdő akkori barátja is hozzájárult. A kapcsolat vége után olyasmi borzalomban élt, amit a pszichológia deperszonalizációnak és derealizációnak nevez.

Ez a megsemmisítő állapot, amiért a tibeti szerzetesek öt évig meditálnak, Verának megadatott, bár sokkal inkább átoknak érzékelte akkoriban. Ebből kellett a személyiségét újraépíteni, pszichoterápia és kezelések hosszú hónapjai során, amelyből alig van felállás. Amelyből ő felállt, újraépítette önmagát, erős és független személyiségként pedig erről könyvet is írt Gyémánt címen.

A fájdalmas, nehéz korszak, az áldozat-szerepkör mára már csak emlék. Vera tudja, hogy az attitűd, a hozzáállás a legfontosabb. Kárhoztatják, amikor vidéki fellépésekre jár, falunapon ad elő. De ő úgy látja, az egyszerű emberek ugyanúgy megérdemlik a szórakozást, és hogy élményt okozzon nekik, mint a jómódú nagyvárosi fiatalok. Büszke rá, hogy minden közönséggel megtalálja a hangot. Vera élete nehéz korszakát nem kívánja elfelejteni. Ezek az élmények érettebbé tették zenéjét és személyiségét.

A színészek által alkalmazott Sztanyiszlavszkij-módszerhez hasonló módon felidézi magában ezeket az érzéseket az alkotáshoz, előhozza a fájdalmakat, majd ki is lép a negatív érzésből. Erre az alkotói módszerre szükség van, hiszen bár az alkotómunka „végtelen örömök tárháza”, kellenek a fájdalmas érzések is a nagy alkotásokhoz. Bár ösztönei most is nagyon fontosak döntéseiben, úgy érzi, sokkal megfontoltabb lett.

Eddig Tóth Verát Cserháti Zsuzsával azonosították, mert főként feldolgozásokat énekelt, és kereste az útját a zenében, de úgy érzi, most végre „megtalálta az útját.” Életének és pályájának gyümölcsöző korszaka következik. Kicsit tart attól, hogy új könyvét, amiben sokat elmesél magáról, bemocskolja majd a bulvársajtó, de hisz abban, hogy szerettei és akik eddig szerették, szeretni fogják, bármit is írnak róla. És ez tényleg ilyen egyszerű.

Ha kíváncsi vagy a többi történetre is, szerezd be a könyvet!

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!