Egy hétig kerültem a multitaskingot: ami történt, arra én sem számítottam

A multitaskingnak számos árnyoldalát ismerjük és bár csábítónak hangzik egyszerre több feladat elvégzése a munkahelyen, valójában sokszor többet árthatunk vele, mint használhatunk. Egyrészt kutatások szerint sokkal kevésbé vagyunk hatékonyak, ha ezt választjuk, arról nem is beszélve, hogy nagyobb a hiba elkövetés lehetősége is, hiszen egyik részfeladatunkban sem tudunk igazán elmerülni. De ez még nem minden! Vannak olyan tanulmányok, amik az agy zsugorodásával és memóriavesztéssel hozzák összefüggésbe a multitaskingot, hiszen az agy arra lett berendezve, hogy egyszerre egy dologra figyeljen oda.

Ma már viszont megszokottá vált a szimultán munkavégzés, vagyis az, hogy egyszerre több szálon futó ügyeket, több feladatot intézzünk el, ami azt az illúziót kelti, hogy a munkaidőnk alatt sokkal többre vagyunk képesek, mintha egymás után haladnánk a dolgokkal. Főleg a maximalisták és a produktivitás-függőknek okoz ez problémát, akik még a szabadidejükben, tévézés közben is to do listákat gyártanak és közben mondjuk még a párjukkal is beszélgetnek.

forrás: Pexels/energepic.com

Itt az ideje egyszerre egy dolgot csinálni

A multitasking világában nem egyszerű feladat bevállalni a monotaskingot, de úgy döntöttem, hogy kipróbálom egy hétig és meglátom, mennyire válik be számomra. A monotasking a multitasking ellentéte, amikor csak egy dologra koncentrálunk egyszerre, ami a folyton felvillanó értesítések, e-mailek és egyéb üzenetek világában igencsak nehéz feladatnak bizonyul. A közösségi média térnyerése, a FOMO jelenség magával hozta, hogy az ember tart attól, hogy valamiről lemarad, így a nap minden órájában elérhető, ami már elve felveti a multitasking jelenlétét az életében.

Biztos veled is előfordult már, hogy túl sok inger ért egyszerre a munkahelyen, folyamatosan jöttek az e-mailek, a munkatársak kérésekkel bombáztak és a főnököd is megbízott pár feladattal. Ez bizony magában hordozza a lehetőséget, hogy valamit elfelejtesz, egy-két feladat felett elsiklasz vagy nem úgy oldod meg a dolgokat, ahogy az elvárható lenne. Persze ennek én is áldozatául estem már, ezért is döntöttem a monotasking mellett. Elolvastam néhány hasznos cikket, hogy tudjam, hogy csinálják a profik, aztán felállítottam a saját szabályaimat, amik a következők voltak:

• Reggelizés közben tilos lett to do listákat írni és e-maileket nézni.
• Az értesítéseket leállítottam, helyette kijelöltem konkrét idősávokat a napomban, amikor ránézek az üzenetekre.
• A cikkek írását nem szakítom meg semmivel, kivéve vízivással.
• Ebéd közben sem csekkolom a telóm, csak az ételre figyelek, a délutáni kávézás közben pedig tartok 10-15 perc szünetet.
• A feladataimat mindig előző nap írom össze, hogy reggel pontosan tudjam, mikor mivel kell haladnom, hogy a lista végére érjek a 8 óra alatt.
• A szabadidőmben is odafigyelek arra, hogy egy dologra koncentráljak egyszerre: tévézés közben nem nyomkodom a telómat, nem hajtogatom össze a kiteregetett ruhát és főzés közben sem hallgatok podcastet.

Mit tanultam egy hét alatt?

Az elején még nehéz volt hozzászokni ahhoz, hogy meghatározott ideig egyetlen feladatra koncentrálok és nem tehetem meg azt, hogy csekkolom az üzeneteket vagy az e-maileket. De egy ponton rá kellett jönnöm, hogy ez igazán felszabadító érzés. A túlhajszoltság és az állandó rohanás érzése pont a multitaskingból eredt, mert folyamatosan azt éreztem, hogy semmivel sem vagyok kész, pedig már sok mindent meg kellett volna csinálnom. Ahogy eltűntek a zavaró tényezők és a figyelemelterelő értesítések a napomból, felszabadultabb lettem és sokkal jobban tudtam koncentrálni. Sőt, a részfeladatokat is gyorsabban végeztem el, mint előtte, amikor számos más dolog megszakította a folyamatot. Persze ez nem jelenti azt, hogy mostantól csak a monotaskingban hiszek, ugyanis vannak olyan helyzetek, amikor igenis azt érzem, hogy nem hátrány a multitasking. Nem érzem problémásnak a podcast vagy zene hallgatást főzés közben, ahogy a rendrakást vagy épp a telefon nyomogatását sem tévézés közben. Az viszont egyértelmű, hogy a munkámban sokkal eredményesebb és hatékonyabb lehetek az új képességem kiaknázásával, hiszen nekem is jóleső érzés sorban kipipálni a to do lista elemeit ahelyett, hogy össze-vissza ugrálnék rajta, miközben azt értem, sosem érek a végére.

Ezeket A SZTORIKAT OLVASTAD MÁR?

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!