Interjú a Mellékhatás főszereplőjével, Adorjáni Bálinttal: „Nem tartom magam klasszikus értelemben vett színésznek”

Sokan nem is gondolnák, de nagyon sok energia és felkészülés kell egy szerephez. Hogyan szoktál kikapcsolódni?

Egész gyerekkorom a sport jegyében telt: úsztam, futottam. A mai napig a mozgás kapcsol ki a legjobban. Az sem ritka, hogy találjak időt arra, hogy akár egy órát meditáljak. Ha nagyon szűkösek a lehetőségek, akkor délutáni, 15 perces power nap is csodákra képes.

Szerencsére a szakmád mindig tartogat új kihívásokat. De mi az, ami igazán motiválni szokott az életben való előrehaladásban?

A hibáim motiválnak. Az emberi lét sajátossága a hibázás, ami teljesen természetesen. De arra kell törekednünk kell, hogy ugyanazt a hibát újra és újra ne kövessük el. A szakmánk viszonylag kiszolgáltatott, nehéz hosszan előre tervezni, de egy újabb felkérés, egy újabb feladat mindig megadja azt a lökést, amivel átlendülsz a holtponton.

Számodra mit jelent színésznek lenni?

Nem tartom magam klasszikus értelemben vett színésznek. Minden problémám tulajdonképpen ebből adódik. Jelen helyzetben sokkal előrébb való számomra a Mellékhatás sikere, mint a saját személyes sikerem. Szeretek csapatban gondolkodni és sokszor elszomorít, ha azt látom, hogy valaki az egyéni ambícióit helyezi előtérbe. Az egyéni siker egy magányos állapot és mindig sokkal kevesebb lesz, mint a közösség sikere.

forrás: rtlklub.sajtoklub.tv/Mellékhatás

Adorjáni Bálint a Mellékhatás című sorozatban, mint orvos.

akadnak, akik beleesnek abba a hibába színészként, hogy a magánéletet és a munkát egy idő után nehezen tudják külön választani. Te mit gondolsz erről? Neked megy?

Óhatatlan, hogy egy komolyabb feladat, egy hosszabb forgatás, egy kemény próbaidőszak megdolgozza az embert, mert minden idegszálán azon van, hogy működőképes legyen a dolog. Ez nyilvánvalóan hatással van a hangulatodra, a mindennapjaidra. De ez ugyanúgy igaz szinte minden szakmára. Kell egy pont, ahol elválasztod a kettőt. Erre léteznek különféle technikák, békések és kevésbé békések. Amíg a Radnóti Színházban voltam, sokszor az előadás utáni büfézés helyett egy órát bicikliztem a Margit híd és Lánchíd közötti szakaszon. Gyakran ültem ki a Margitszigeten az egyik pontonra és csak néztem a Dunát és a város fényeit. Valahogy meg kell tanulni lenyugtatni az ember idegrendszerét és kezelni a stresszt. De a legegyszerűbb gyógymód nekem a természet és az alvás.

Mi lenne életed nagy szerepe?

Robert Capát szeretném eljátszani. De az életútját ismerve ahhoz, hogy egy ilyen filmet hitelesen meg lehessen csinálni, rengeteg pénz és koprodukciós partnerek kellenek.

Ha most ugorhatnánk 5 évet az időben, hogyan szeretnéd látni magadat?

Családos emberként, két gyerekkel, annak a biztos tudatában, hogy tisztességgel fel tudom őket nevelni.

Az interjú folytatását megtaláljátok a JOY magazin májusi lapszámában!

forrás: JOY magazin

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!