A legjobb barátnőm ok nélkül megszakította velem a kapcsolatot: elmesélem, hogyan tudtam feldolgozni

Van, amikor találkozunk valakivel, és szinte azonnal tudjuk, hogy ez az ember nagyon fontos szerepet fog játszani az életünkben, mert olyan nagy az összhang közöttünk, mintha már minimum 10 éve ismernénk egymást.

De mitől függ az, hogy ki az, aki ténylegesen az életünk része marad akár örökre, és ki az, akit csak ideig-óráig mondhatunk a barátunknak? Persze a világ legtermészetesebb dolga, hogy bizonyos emberek fokozatosan kikerülnek az életünkből, hiszen ennek millió oka lehet, ilyen esetekben pedig tudjuk, hogy senkit nem lehet hibáztatni.

De mi van akkor, ha egy igazán szoros barátság drasztikusan megszakad egyik pillanatról a másikra? Most pont egy ilyen történetet fog elmesélni Lili, akivel a legjobb barátnője szakította meg a kapcsolatot:

„Krisztivel körülbelül 5 éve ismertük meg egymást, szóval nem gyerekkori barátság volt, ennek ellenére mindketten úgy éreztük, mintha gyerekkorunk óta elválaszthatatlanok lettünk volna. A kapcsolatunkat nagyban meghatározta a közös érdeklődési kör, és az, hogy mindketten egy olyan szakaszában voltunk az életünknek, amikor először tapasztaltunk meg igazán a szabadságot. Persze néha voltak konfliktusaink, hiszen mindketten elég makacs és mondhatni temperamentumos emberek vagyunk, de ezek ugyanolyan hamar megoldódtak, mint ahogyan elkezdődtek. Aztán nekem lett egy kapcsolatom, és bár a barátságunk szoros maradt, éreztem, hogy Kriszti jobban szerette azt a helyzetet, amikor mindketten éltük a szinglik bulizós, féktelen életét” – kezdte a történetét Lili, majd így folytatta:

„A kapcsolatom a párommal komolyra fordult, Kriszti viszont még évek múltán sem találta meg az igaz szerelmet, ez pedig úgy éreztem, egyre jobban frusztrálja őt. És bár mindent és mindig megbeszéltünk, egyre kevésbé éreztem azt, hogy őszinte lenne velem, furcsának találtam néhány dolgot a viselkedésében, és azt éreztem, hogy valami nincs rendben. Az életeink egyértelműen nem egy irányba tartottak, ettől függetlenül viszont bíztam benne, hogy a barátságunk ennek ellenére is kiállja az idő próbáját. Hát nem így lett. Krisztiből az egyik nap sikerült kiszednem, hogy zavarja, amiért nem ugyanott tart az életünk, mert ő úgy érzi, hogy hozzám képest le van maradva, ezt pedig csak mással tudja őszintén megbeszélni. Értetlenül álltam az egészhez, hiszen évek óta én voltam az egyetlen, aki mindenben támogatta, és aki soha nem ítélkezett felette."

„A beszélgetésünk után úgy gondoltam, hogy mindkettőnknek jót fog tenni, ha átgondoljuk a dolgokat, azonban néhány héttel később valami olyan történt, amire egyáltalán nem számítottam. A férjem szintén jó kapcsolatban volt Krisztivel, és el akart mesélni neki valami fontos dolgot, ám ekkor észrevette, hogy Kriszti letiltotta őt. Lesokkolódtam, és gyorsan megnéztem, hogy velem mi a helyzet, és ekkor láttam, hogy én is le vagyok tiltva nála szó szerint minden platformon. Pár nappal később több ismerősöm, barátom, CSALÁDTAGOM jelezte, hogy Kriszti letörölte őket az ismerősei közül, ezt pedig úgy vették észre, hogy feldobta Krisztit nekik a Facebook, mint ajánlott ismerős. Nagyon kellemetlenül éreztem magam, hiszen egyértelmű volt, hogy az egykori legjobb barátnőm ezzel véglegessé tette a szakításunkat, és minden velem kapcsolatos dolgot ki akart törölni az életéből, még a családomat is. Sokszor gondoltam rá, hogy valahol megpróbálok írni neki, hogy szépen elköszönjek tőle, mert úgy éreztem, hogy teljesen megalázta az egykori barátságunkat, de az utolsó pillanatban mindig meggondoltam magam... Hiszen, ha ő nem akart szépen elválni, akkor én minek erőltessem? Egy idő után néhány ismerősöm felhívta rá a figyelmemet, hogy valószínűleg több volt a dolog mögött, mint ami látszódott, és Kriszti valami olyat tett, amiről tudta, hogy soha nem bocsátanám meg, ezért félelemből és gyávaságból inkább minden létező kapcsolatot megszakított velem, hogy ne kelljen szembenéznie a tettei következményeivel. A legviccesebb, hogy belül pontosan tudom, hogy mi volt ez a bizonyos tett, és nagy valószínűséggel, ha őszintén elém állt volna vele, akkor megbocsátottam volna. Ő viszont valószínűleg valaki mást helyezett elém, nem a barátságunk volt a legfontosabb tényező, mert reménykedett valamiben, amiből soha nem lesz semmi. Szomorú, de egy idő után elfogadtam, hogy ennek talán így kellett lennie, mert nem minden ember kíséri végig az egész életünket. Azért is hálásnak kell lennünk, hogy egyesek csak bizonyos ideig részesei a mindennapjainknak... Én pedig hálás vagyok, és mindig a legszebb emlékeinkre fogok gondolni, nem pedig arra, hogy kitörölt az életéből.”

Ezt olvastad már?

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!