„Minden egyes könyvem egy újabb darabka belőlem” - Interjú Joyce Maynarddal

forrás: Europress

A Függőség című regény főszereplője egy gyermekét egyedül nevelő anya, aki ittas vezetés miatt elveszti fiának felügyeleti jogát. Eleinte megelégszik egy-egy pohárral, ám később már csak üvegnyi mennyiséggel éri be. A függőségből kitörni azonban sosem egyszerű. „A könyvet valós élmények szülték” – mondja az írónő, aki maga is megélt hasonló korszakot az életében, ám még épp idejében észbe kapott. Elmondása szerint azonban a könyv inkább a kapcsolati függőségről szól...

Mondhatjuk, hogy ez a regény egy újabb darab önből?

Abszolút! Minden egyes könyv egy újabb darabka belőlem, illetve a képzeletemből. A történeteim mindig úgy születnek, ahogy én is éppen viszonyulok a világhoz. Ez esetben a konkrét történet egy az egyben nem történt meg velem, de maguk az érzések igen. Tudom, hogy sok embernek vannak, vagy voltak már hasonló szituációk az életében – amikor az ember elveszít egy szerelmet vagy egy barátot, és hirtelen nem találja önmagát.

Emlékszik még arra, hogy mi volt az első dolog, amit valaha írt?

Még tinédzserként kezdtem el cikkeket írni az amerikai Seventeen magazinnak, de már nem emlékszem, hogy pontosan melyik volt az első témám. Amikor tizennyolc éves voltam írtam egy levelet a The New York Times szerkesztőjének, hogy nagyon szeretnék nekik írni. Elképesztő volt, amikor jött a válasz, hogy rendben! Szóval ilyen volt az én kezdetem, sok-sok évvel ezelőtt. (nevet)

Minden nap szokott írni?

Szükségem van az írásra, szóval minden nap írok valamit, ugyanakkor nem minden nap dolgozom a könyvemen. Van egy nagyon aktív Facebook-oldalam, ahol napi szinten tartom a kapcsolatot az olvasóimmal. Szerencsére nagyon sok magyar rajongóm is van, bár csak reménykedem benne, hogy közülük sokan tudnak angolul, hiszen az írásaim mind angolul vannak.

Mit tudna javasolni azoknak, akik még csak most szeretnének belevágni az írásba?

A legfontosabb, hogy olvassanak sokat és mindig legyen sok-sok kérdésük. Szintén elengedhetetlen, hogy nyitott szemmel és felemelt fejjel járjanak a világban, hogy ne tudjanak a történések észrevétlenül elrobogni mellettük. Szerintem sok író ott rontja el a dolgot, hogy kitalálja, hogy írni fog, leül a gép elé és nem jön az ihlet. Én hiszek abban, hogy egy-egy írást egy hosszabb gondolkodási folyamatnak kell megelőznie. Imádok sétálni és úszni, közben pedig csak úgy cikáznak az új gondolatok a fejemben.

Ezek szerint az aktív életmód szüli a legjobb gondolatokat!

Nagyban hozzájárul! Szeretek a természetben lenni, kirándulni, sétálgatni. Az elmúlt két évem nagyon fájdalmas volt. A második férjemnél – akivel a legutóbbi budapesti látogatásomra is jöttem –, a hazatérésünket követően rákot diagnosztizáltak. Így az elmúlt két évem arról szólt, hogy ápoltam őt, hogy megpróbáltam minél több időt vele tölteni, majd nemrégiben elment... Nagyon sokat tanultam tőle, többek között azt, hogy milyen valakivel igazán egy párnak lenni. Most pedig meg kell, hogy tanuljam újra, hogy milyen egyedül lenni.

Melyik a kedvenc könyve?

Ó! Ez nagyon nehéz kérdés, hiszen sokat szeretek. De azt hiszem, hogy a Büszkeség és balítélet az örök kedvencem, imádom Jane Austen-t.

És ha a saját könyvei közül kellene kiemelni egyet?

Ó, ne! (nevet) Ez olyan, mint amikor egy anyának a gyermekei közül kell megneveznie azt, amelyiket jobban szereti. (nevet) Mégis az At Home in the World: A Memoir-t emelném ki, ez áll a legközelebb a szívemhez!

Szöveg: Tarapcsák Dalma

forrás: Alexandra kiadó

A könyv a JOY-Napok alatt, november 11-13. között 20% kedvezménnyel vásárolható meg az Alexandra könyvesboltokban!

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!