Lehet szex nélkül boldogan élni? Nézzük a tudományos tényeket!

A tudományos kutatások fényében kijelenthetjük, hogy van a népességnek egy elég kicsi, de mégsem elhanyagolható része, kb. 1-2%-a, aki senkihez sem vonzódik szexuálisan. Őket aszexuálisnak vagy aszexnek nevezzük (angolul pedig ACE-nek is, ami az ász rövidítése). A hiedelmekkel ellentétben ez a jelenség nem valami 21. századi divathóbort, a magukat aszexként azonosító személyek már Alfred Kinsey híres szexkutatásában is felbukkantak, de ő mégsem vette figyelembe a jelenlétüket a szexuális orientációról szóló elméletében. Az általa X kategóriának elnevezett aszexek így elfelejtődtek egy időre, míg az információs technológiai forradalom lehetővé nem tette az ismeretek szabad áramlását és az interneten egymásra nem találtak azok a személyek, akik hasonlóképpen éreznek, gondolkodnak, viselkednek. Az aszexualitás azonban nem egy „internet identitás”, ahogyan sokan gondolják. A fórumokon, üzenőfalakon, csetszobákban egymásra találó és azóta közösségekbe, egyesületekbe tömörülő aszexek már az 1970-es években is adtak ki kiadványokat a témában, de az internet tette láthatóvá őket. Ma az aszexualitásról szóló ismeretek egyre több kutatásban is fellelhetőek, azonban a legfontosabb források még most is a személyes blogok, ahol az aszexek és az aromik (én hívom így őket) megosztják élményeiket. Mivel a témában már elég sok információ elérhető (például magának a Magyar Aszexuális Közösségnek a Facebook-oldalán), én csak röviden térek ki a definíciókra, és inkább arról beszélek, ami a társadalmi megítélés, elutasítás mögött áll – a kötelező (hetero)szexualitás nyomasztó elvárásáról.

Röviden az aszexekről

Az aszexualitás egy ernyőfogalom, ami magában foglalja azokat a szexuális irányultságokat, amelyek a szexuális vonzalom teljes vagy részleges hiányával járnak. Velük szemben azok, akik bárkihez is vonzódnak szexuálisan, az alloszexuálisok. Az aszexualitás a többi szexuális orientációhoz hasonlóan egy spektrumon képzelhető el, ahol a soha-semmi és a néha-valami között szóródnak a szexuális vonzalmat teljesen nélkülöző aszexuálisok, a ritkán vagy enyhén szexuálisan vonzódó szürke aszexuálisok, és a csak nagyon megalapozott, erős kötődés esetén vonzódó demiszexuálisok. Fontos megjegyeznünk, hogy a szexuális vonzódás nem egyenlő a szexuális késztetéssel, vagyis a libidóval. Az aszexuálisoknak is lehet magas a libidója, de azt nem feltétlenül akarja mással kiélni. De hogy bonyolítsuk a témát, az aszexuálisok egy része nem szex-ellenes, így ők szexelnek másokkal is, viszont azt nem a szexuális vonzódás motiválja, hanem más okok – például a már említett kötődés, érzelmi kapcsolódás, esztétikai vonzódás, vagy a pusztán fizikai kielégülés vágya. Tehát az aszexualitás nem feltétlenül jár szexmentes élettel, pusztán a szexuális vonzalom hiányát, vagy gyenge jelenlétét jelenti.

Hasonlóképpen bonyolultnak tűnhet az aromantikusság fogalma is, amely a romantikus vonzalom hiányát jelölő ernyőfogalom. Természetesen ebből is van szürke (aki csak ritkán, enyhén vonzódik másokhoz romantikusan) és demi (aki csak erős kötődés mellett tud romantikus vonzalmat megélni). De ha felmegyünk a Tmblr-re és megnézzük az aromantizmus tag alatti posztokat, akkor gyorsan elveszhetünk a sok-sok kapcsolódó fogalomban. (Terjedelmi korlátok miatt most nem is tervezek ebben elveszni, próbálok csak az aszexualitásra fókuszálni.)

Fontos értenünk, hogy a szexuális és romantikus irányultságunk nem azonos a szexuális viselkedésünkkel, a nemi önkifejezésünkkel, a nemi identitásunkkal és természetesen teljesen független a születéskor azonosított nemünktől. Ez a sokszínűség azt érzékelteti, hogy milyen összetett, bonyolult, árnyalt tud lenni a szexuális és romantikus megélésünk, ha odafigyelünk és tudatosan kezeljük a testi és lelki élményeinket. Ha nem fogadjuk el, hogy szexelni kötelező, hiszen az biológiai parancs, és szerelem nélkül nem érdemes élni, akkor elfogadóbbak lehetünk mindazokkal (akár önmagunkkal), akik a többségtől eltérően élik meg a szexuális és romantikus vonzalmat. Ez azonban nagy ellenállást vált ki a társadalomból, többek között egy hagyományos és egy modern béklyó miatt.

A férfi, aki mindig tettre kész – a férfiakat nyomasztó kötelező kanosság

A férfiakat sújtó hagyományos béklyó a kötelező macsó maszkulinitás, amely azt írja elő a pasiknak, hogy szexuálisan mindig tettre késznek kell lenniük, a legyet röptében is, lehetőleg többször egymás után. Klasszikusan ez főleg a saját élvezetről szólt (hiszen a nők nem igazán számítottak), de a modern férfit sújtó nyomás a partnerek kielégülését is szem előtt tartja. Az igazi férfi tehát azonnal harcra kész, sokáig állja a sarat, több menetet is bír, a partnerét mindig kielégíti és a kedve sosem lankad. Az igazi férfi képével tehát összeegyeztethetetlen, hogy nem gerjed valakire – lehetőleg nőkre, de jó, egye fene, jó lesz egy fickó is, csak fiam, legyen már valakid (ez itt anyuci hangja volt, az apucik általában nem ilyen megengedők).

A kötelező szexualitás még az egyébként nagyon szex-korlátozó vallásos tradíciókban is benne van, hiszen a legtöbb egyház szerint szaporodni mindenképpen kell. A szexmentes cölibátus vagy absztinencia egy akaratlagos döntés, amit a mindenkori tapasztalatok (és legújabb botrányok) szerint is nehéz betartani, mert mindenkiben van szexuális vágy, amit szeretne valaki mással kiélni. Emiatt a nézet miatt a férfi, aki szexuálisan nem vonzódik senkihez (vagy nem elég gyakran, erősen) – nem férfi. A kötelező szexualitás nézőpontjának egy fontos következménye, ha a szexmentes társadalom rémképével riogatnak vagy afelett siránkoznak, hogy a mai fiatalok kevesebbet szexelnek, mint a korábbi generációk. Az USA Járványügyi és Betegségmegelőzési Központja adatai alapján 2015-ben az amerikai középiskolásoknak „csak” 41%-a szexelt már valaha, szemben az 1991-ben mért 54%-kal. A 15 éveseket vizsgáló rendszeres nemzetközi kutatás (HBSC) magyar adatai szintén csökkenést mutatnak a szexuális aktivitásban 2014-2018 között (de csak a lányok körében). „Hát nem borzasztó, hogy a mai fiataloknak nagyobb élvezetet okoz egy Insta lájk, mint a szex?” – siránkoznak a kutatók és a laikusok egyaránt. Ebben az olvasatban az aszexuálisok unalmasak, szenvtelenek, gépiesek, de főleg sérültek. A szex mítosza a szexet mindenkire nézve kötelezőnek és kötelezően élvezetesnek állítja be. A kultúra ezt közvetíti a Káma Szútrától a Rómeó és Júlián keresztül az Eufóriáig.

Nem nehéz belegondolni, hogy milyen megbetegítő elvárást jelent ez az aszex férfiaknak, akik emiatt még az aszex nőknél is láthatatlanabbak, rejtőzködőbbek. Legnagyobb nyomás a meleg fiúkat éri, akiktől még inkább elvárt, hogy partizzanak, szexeljenek, lehetőleg mindenkivel (ezzel kapcsolatban lásd Ca$h érzékenyen ábrázolt karakterét a Szívtipró Gimi új évadában). A társadalomban tapasztalható homofóbia miatt rossz lelki állapotú meleg férfiak erősen kitettek a rizikós magatartásoknak, például a védekezés nélküli szexnek és droghasználatnak. De még a promiszkuitás és az ezzel járó rizikók is jobban elfogadottak a körükben, mint az, ha valaki aszex. Az se nem elég férfi, se nem elég meleg. Nesze neked, meleg testvériség!

A jó feminista – a szexuálisan felszabadult nő

A női aszexualitás sokkal jobban belesimul a nőkről hagyományosan elfogadott képbe, ami a szexuális vonzódást nem tekinti fontosnak, sőt inkább kerülendőnek. A hagyományos nő tiszta erkölcsű, szexelni csak a férfi kedvéért hajlandó. Nem úgy a modern, felvilágosult, szabad gondolkodó, akinek a szabad szexualitás az egyik legfontosabb cél. A szexualitásról való gondolkodás és beszéd az előző század hatvanas éveiben indult „szexuális forradalomban” vált nyílttá, szabaddá, a hetvenes és nyolcvanas években teljesedett ki, amikor a feministák egy része szex-negatív nézeteket vallott, kifejezetten elutasítva a hagyományos heteroszexuális szexet, amelyben a nők sokszor alárendelt szerepet töltenek be, kiszolgálva a férfi élvezetét. Voltak és vannak ugyanakkor kifejezetten szex-pozitív feministák, akik a nők szexuális hatalmát hangsúlyozták. Samantha Jones, az 1998-ban indult Szex és New York pasifaló hősnője ennek a szex-pozitivizmusnak a megtestesítője lett, és a női szexuális felszabadultság mára kötelező feladat, akár már a tizenéveseknek is. Kat Hernandez is megkapja ezt az Eufóriában, amikor bevallja, hogy még szűz: „Ez nem a nyolcvanas évek, el kell kapnod egy f@szt”. A szex nem csak az öröm, hanem a szabadság forrása is lett, így ma már hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a szexet nem kívánó, vagy csak ritkán gerjedő, vagy csak erős kötődési kapcsolatban szexelő nők azok vagy még mindig a patriarchális elnyomás áldozatai, és/vagy gyógyíthatatlan konzervatívok és/vagy betegek, traumatizáltak, tehát valami baj van velük. Sajnálatos módon az elfogadást és együttérzést másokban nagyon hiányoló LMBT+ közösségekben is jelen van ez a megbélyegzés és kirekesztés. Az aszex nő tehát lehet, hogy nő, de biztosan nem elég szabadgondolkodású és modern. Érzitek, milyen korlátozó ez?

Az aszexualitás mint egy normál verzió

Szögezzük tehát le, hogy az aszexuálisok többsége mentálisan és fizikailag egészséges, legalábbis nem betegebb, mint a többi szexuális orientációba tartozó ember. A szexuális vonzódás hiánya nem a vágy zavarát jelenti, főleg mivel annak egyik kritériuma, hogy zavarja az egyént, illetve jelentősen rontja az egyén életminőségét. Az aszexuálisokat nem zavarja a vonzódás hiánya, a környezetüket annál inkább: a visszautasított partnert, a csalódott udvarlót, az aggódó szülőket és úgy általában a köznépet, akik a „mi lesz így az emberiséggel, ki fogunk halni!” típusú siránkozást folytatják a brutális túlnépesedés ellenére. Az aszexek köszönik, jól lennének, ha hagynánk őket békén, és elismernénk a létezésüket, mint a hasonlóan ritka vörös hajú, zöld szemű emberekét.

Legyen szabad (a)szex!

A szexuális szabadság a döntés szabadsága, ami addig terjedhet, amíg azzal másoknak nem ártok. Akkor vagyok igazán szabad, ha megengedhetem magamnak és másoknak, hogy olyan legyen a szexuális életem, amilyet szeretnék – a vonzódás tárgya, vagy a szexuális önkifejezésem, vagy a gyakorolt viselkedésformák vonatkozásában. Azzal és úgy szeretnék szexelni, ahogy nekem és a partneremnek jó. És ha nem szeretnék szexelni – akár most, akár máskor, sőt akár semmikor – ezt ugyanúgy tiszteletben kell tartania mindenkinek, mint hogy nem eszem húst, vagy nem iszom alkoholt. Legyen már végre szabad, ami nem árt másoknak!

Tudtad? Ezek a szexuálisan legelfogadóbb városok:

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!