Magyar strandra magyar bendőket: Miért a zsírbüfé az alap?

A régi jó, magyar mondás szerint amit megeszünk, azt már nem vehetik el tőlünk. Na jó, de pont ezt a hagyományt kell életben tartani?

Ezen gondolkoztam, mikor egy hétvége alatt három strandot jártam végig, és inzulinrezisztensként megpróbáltam egy sima ebédet rendelni. Már mutatom is, mi volt az egyetlen olyan étel, amit ezzel a problémával lehetett fogyasztani, de egyénként nem lett volna jobb a helyzet gluténérzékenyként vagy vegánként például, de a vegáknak sem lett volna túl egyszerű dolga.

Szóval az ebédem:

forrás: JOY

Kiadós ebéd egy átlag magyar strandon, ha valamilyen étkezési problémával küzdesz.

De hát az inzulinosok csak cukrot nem ehetnek, nem?

Mikor a panaszomat a közösségi oldalakon is megoszottam, a fenti kérdést tette fel egy ismerősöm. A válasz röviden: nem.

Az inzulinrezisztenciával küzdőknek nagyon pontosan kell számolnia a bevitt szénhidrátot, de a zsírra és a proteinre is oda kell figyelniük. Sőt, az sem mindegy, hogy az a szénhidrát miből van, és melyik napszakban eszik, így sajnos ha nem teljes kiőrlésű az a kenyér, vagy épp a köret nem basmati- vagy barnarizs, akkor az már baj, és a rántott ételek sem játszanak, akkor sem, ha nem napraforgó olajban vannak kisütve, a panír miatt.

A gluténérzékenyeknek a búzalisztre kell odafigyelnie, a vegánok pedig csak növényi eredetű ételeket fogyasztanak, és a strandok kínálatát elnézve nekik is maximum a főtt kukorica maradt volna, vagy a kovászos ubi, hiszen ezen kívül a kínálat csak lángost, pizzát, hot dogot, retró burgert, rántott sajtot vagy ötven liter olajban kisütött, fehér liszttel szanaszét panírozott hekket tartalmazott - abba már ne is menjünk bele, hogy kerül a magyar tavakhoz a hekk, de az is megérne egy cikket.

Ugyan már, hát egyél akkor egy gyrost!

Többen is javasolták, hogy ha nincs lehetőségem semmi normálisat enni, akkor próbáljak rá gyrosra, hiszen azt lehet salátával is kérni, ami még igaz is lenne, ha nem locsolnák meg jó alaposan majonézzel vagy más öntettel - mindegy, csak adja meg neki az ízt, ugye.

Tényleg gasztrosas módjára repkedtem a bódék körül, de arra jutottam, hogy legközelebb - akármennyire is furának tartom az ilyesmit - dobozban elviszem magammal az ebédemet, és ezt javaslom majd az ételérzékeny ismerősöknek is, bár igazából legszívesebben mindenki másnak is, hiszen ennyi zsír, olaj, só és cukor annak sem tesz jót, aki alapból nem beteg. És innen indul pont a következő gondolat is.

A legkövérebb probléma

Az egy dolog, hogy 120-150 kilós embereket látni rendszeresen vígan becsavarni az 1200 kalóriás lángost, hiszen fenn kell tartani a szép nagy testet, na, de mikor már a gyerekekkel is úgy etetik egymás után a palacsintákat, majd leöblítik egy kólával, később pedig jöhet a fagyi, akkor azért van ok a felháborodásra. Miből lesz később az inzulinrezisztencia vagy a cukorbetegség? Na, pont ebből.

Aztán kezdődhet a test bosszúja, mikor majd 10 év múlva a most még "egészséges, hiszen hal" hekket tömők keresik, mit tudnak megenni, hogy ne kelljen aznap dupla gyógyszert enni.

Nézd meg a galériát is!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!