Mik azok a pszeudó érzések, és hogyan vezethetnek téged is félre?

Hogyan kommunikáljunk akkor is hatékonyan, amikor az érzelmeink elárasztanak? Ha zaklatott állapotban vagyunk, nehezebb megállapítani, hogy mi az, amit valójában érzünk, és mi az, amit csak gondolunk, feltételezünk.

Ne keverd a feltételezést az érzéssel!

Az egészséges kommunikáció egyik legfontosabb szempontja, hogy meg tudjuk osztani az érzéseinket, gondolatainkat és szükségleteinket úgy, hogy közben a másikat sem bántjuk meg. A valódi érzelmeinket kifejezni egészen más, mint elmondani valakinek, hogy szerintünk mit tett velünk. Figyeld meg a következő mondatokat: „elhagyatottnak érzem magam; manipulálva érzem magam; elárulva érzem magam.”

forrás: Unsplash

Bár elsőre úgy tűnhet, ezekkel a mondatokkal érzéseket fejezünk ki, valójában azt mondjuk csak el, hogy mi a megélésünk a helyzettel kapcsolatban, hiszen az elhagyott, a manipulált és az elárult nem érzelmek. Marshall Rosenberg pszichológus ezeket pszeudo érzésekként említi.

A teljesség igénye nélkül a szakember még további olyan mondatokra hívja fel a figyelmet, amik szintén nem érzelmek, mégis gyakran használjuk úgy őket, mintha az érzéseinket közvetítenék:

• hibáztatva érzem magam
• megítélve érzem magam
• elhanyagoltnak érzem magam
• meg nem értettnek érzem magam
• használva érzem magam
• elutasítva érzem magam
• mellőzöttnek érzem magam

Onnan is észreveheted, ha épp álérzéseket kommunikálsz, hogy a másik támadó álláspontra helyezkedik. Természetesen, az, hogy kit, hogy érint egy-egy mondatunk nemcsak attól függ, hogy éppen helyen tudjuk-e megfogalmazni a problémánkat, hanem attól is, hogy a másik elég érett-e ahhoz, hogy valóban azt hallja, amit mondunk, nem pedig azt, amit a saját szűrőjén keresztül hallani vél. Az biztos, hogy ha a valódi érzéseidet adod a másik tudtára, azzal a minimálisra csökkentheted annak az esélyét, hogy vádaskodásnak érezze, amit mondasz.

Honnan lehet tudni, hogy tényleg az érzéseinket közöljük?

Amikor az érzéseinket kommunikáljuk, az rólunk szól, és nem a másikra irányul. A mi megéléseinket mondjuk el, amit senki nem vitathat, hiszen azt, hogy miként érezzük magunkat, csak mi tudhatjuk. Még ha hallottad is, az a mondat, hogy „rosszul érzed”, ez a mondat semmilyen szinten nem állja meg a helyét. Amikor azt mondod, hogy szomorúnak érzem magam, azt senki nem kérdőjelezheti meg – ilyenkor közlöd a valódi érzésedet. De amikor azt mondod, megítélve érzem magamat, azt már vitathatja a másik, ha neki nem állt szándékában ítélkezni. Tehát, míg az előbbi a saját érzéseidről szól, a második arról, hogy feltételezésed szerint mit tett a másik.

forrás: Unsplash

Általánosságban elmondható, hogy amikor pszeudó érzéseket közvetítünk, hiába lenne szükségünk megértésre, pont az ellenkezőjét váltjuk ki. Éppen ezért gyakorold azt, hogy felismerd, mikor, mit érzel. Egyáltalán nem lehetetlen feladat, de tény, nem megy egyik pillanatról a másikra. Ha például elhagyatottnak érzed magadat, az mögött lehet düh, félelem és fájdalom is. Az előbbi a pszeudó érzés, az utóbbiak a valódi érzések.

Ha azon kapod magad, hogy arra fókuszálsz, hogy mások mit tettek veled, próbálj meg befelé figyelni, és azonosítani a valódi érzelmeidet, szükségleteidet. Amikor tisztában vagyunk az érzéseinkkel, igényeinkkel, könnyebben átláthatjuk, hogy van-e valami, amit mi tehetünk magunkért, és azt is könnyebben megfogalmazhatjuk, hogy mit kérhetünk a másiktól, ami segíthet.

Ismerd meg még jobban a saját érzéseidet!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!