„Végig egy másik férfire gondoltam, miközben az oltár elé sétáltam”

„Nem, nem a jövendőbeli férjemről van szó. Jason volt a férfi, aki az összes gondolatomat felemésztette az esküvőm napján, miközben az oltár felé sétáltam és épp máshoz mentem hozzá... Az egyetemen találkoztam vele és azonnal szimpatikusnak tartottam, ami nem volt meglepő, hiszen vicces és cuki volt, és szerettem vele lenni. Tudtam, hogy tökéletes pasim lenne. Csak egy bökkenő volt: el voltam jegyezve.”

„Húsz éves voltam és igent mondtam a lánykérésre, még úgy is, hogy mélyen legbelül tudtam, hogy nem fog örökké tartani.”

„Titkon abban reménykedtem, hogy Nathan rájön a dologra és lefújja az esküvőt. Miért nem tettem meg én magam? Mert nem volt könnyű. Huszonegy évesen nem ismertem magam olyan jól, mint most, harminc felett járva. A barátaim és a családom is nagyon szerették Nathant.”

„Hozzámenni a húszas éveim elején egy férfihoz, aki mindenki szerint tökéletes volt számomra, hiba volt. Most már tudom. Ahogy azt is, hogy hallgatnom kell a megérzéseimre. Most már tudom, mi a legjobb nekem.”