Az otthonról vitt koszt, amit rendre kinéztek a számbólSoha nem felejtem el: volt egy kollegám, aki úgy járt-kelt az irodai konyhájában, hogy közben módszeresen mindenkinek odahajolt kicsit a tányérja fölé, hogy megvizslassa ki mit eszik aznap. Én jót mulattam rajta, de volt, akit ez szörnyen irritált. Ki tudja, szegény lehet, hogy ki volt éhezve egy jó kis házikosztra! A saját főztömet enni egyébként egyedül azért volt nehézkes, mert este 6 után, mikor általában hazaértem, még neki kellett állnom kuktáskodni. Meg persze rendszeresen tonnás nehézségű bevásárlással küzdöttem fel magam a harmadikra, és már attól kifáradtam, hogy mindent beszereztem a főzéshez. Ez volt egyébként a 3 közül a legköltséghatékonyabb módszer, épp ezért is tartom magam még ma is ehhez –legalábbis fő vonalként –, még akkor is, ha javarészt itthonról is dolgozom. A már említett napi 1500 forintos rendelés árából jóval több élelmiszert tudtam összevásárolni, főként tartósabbakat, amiket aztán akkor vettem elő, amikor csak akartam. Most is csomó konzerv és más tartós élelmiszer pihen a spájzom polcain, amiből ha mást nem, egy salátát bármikor össze tudok ütni.