David Duchovny EXKLUZÍV interjú: "Az életemnek saját filmzenéje van"

David Duchovny David Duchovny színész 5cikk 1galéria 0videó Még több róla és zenekara február 11-én koncerteznek Budapesten, a MOM Sportban. Személy szerint én már számolom vissza a napokat addig, hiszen a világ egyik leginkább hallgatnivaló hangja Mulder ügynök megformálójáé, és ez nem csak a beszédhangjára vonatkozik. Mikor meghallgattam a második lemezüket, tudtam, hogy ezt élőben is hallani kell.

De hogyhogy ilyen sokáig kellett várni arra, hogy Mr Duchovny zenélni kezdjen? Ezt is elárulta az interjúban.

David, hogy került a zene az életedbe?

Mindig is nagy zene rajongó voltam. Gyerekként ahogy volt egy kis pénzem, lemezekre költöttem, és mikor szereztem egy új darabot, gyakorlatilag rongyosra hallgattam. Mivel állandóan zenét hallgattam, úgy éreztem, az életemnek van egy soundtrackje. A '60-as, '70-es években nőttem fel, szóval az életem főcímzenéje főleg a rock and roll volt.

Mindig is éreztem magamban a zenét, de soha semmilyen hangszeren nem játszottam, és azt hittem, csak hallgatni fogom. Aztán valahogy eljött az életemben egy pont, mikor 50 éves lettem, és lett egy kis időm, kitaláltam, hogy megtanulok gitározni. Mivel író vagyok, és mindig is írtam, szinte maguktól jöttek a dalszövegek. Verseket eddig is írtam, miért ne lehetnének dalszövegeim is? Ha hozzájuk teszek néhány akkordot, már hallom is a dalt.

Mi volt a célod a zenéiddel?

Nem is gondoltam rá, hogy lesz valaha közönségem, hiszen nem tartottam magam énekesnek, az egész zenélés kísérlet volt számomra. Ki akartam próbálni, hogy milyen zenét írni, és együtt zenélgetni hétvégén a haverokkal. Sosem volt olyan stratégiám, hogy na, én most akkor a közönség kedvére írok egy számot.

forrás: Sean Mcglynn

A nevedet a világon mindenhol ismerik, mint színész...

Igen, és éppen ezért áldás és átok is így zenélésbe kezdeni. Az emberek tudják, ki vagyok, éppen ezért jobban észre is vesznek, mintha mondjuk egy ismeretlen ötvenes pasi kezdett volna zenei karrierbe. Ha nem lennék ismert, valószínűleg senki sem hallgatta volna meg a számaimat. Másrészről azonban épp az ismertség, a színészi karrier miatt nehéz komolyan vetetnem magam, hiszen az emberek azt hiszik, a hírességemet ki akarom használni, pedig szó sincs erről. Szóval épp ezért mondom, hogy áldás és átok is egyszerre.

Mikor felveszed a zenéidet, és visszahallgatod azokat, mit érzel?

Az énekhangommal kapcsolatban még mindig egy kicsit bizonytalan vagyok.

Épp ezért az elején egy kicsit kételkedtem abban, hogy jó-e a hangom, jó-e, ahogy énekelek, de ezen túlléptem. Nem azt mondom, hogy csúcs énekes vagyok, de egyre jobb, amit csinálok, és tudom, hogy az éneklés nem csak abból áll, hogy eltaláld a hangokat, hanem érzelmeket is közvetíteni kell, én pedig pont erre koncentrálok.

Akkor mondom egy dalra, hogy kész van, ha mindent megtettem, hogy kész legyen és jó legyen, ezért általában tetszenek is, amiket felveszünk. Persze, mindenkinek más az ízlése, vannak, akiknek tetszeni fog, vannak, akiknek nem.

Van kedvenced a saját dalaid közül?

Hú, nehéz kérdés, mert mindig változik. Azok a dalok a kedvenceim, amik jelentenek nekem valamit. Mindig emlékezni fogok a legelső dalomra: kitaláltam, hogy ma akkor írok egyet. Leültem, és megírtam. Nem akarok semmilyen személyes dologról írni, de akkor mégis hogy írjak úgy dalt érzelmekről, hogy nem adom ki magamat? Nem volt egyszerű. Az emberek nem tudják, mikre is gondolok egyes szövegeknél. Ezek jártak a fejemben, mikor először dalt írtam, és erre mindig emlékezni fogok.

A Stranger in the Sacred Heart sokat jelent számomra, és vannak olyan dalok is, amiket kifejezetten jó érzés eljátszani, de folyton változik, hogy melyek ezek. A zenekarral folyamatosan fejlődni szeretnénk, mindig más hangulatokat megmutatni.

Hamarosan érkezel Budapestre is a turnéd keretében. Mire számítasz?

Nagyon szeretünk élőben játszani, voltunk már egy turnén néhány éve Európában, és imádtuk. Az volt az első turnénk, remek élmény volt találkozni a rajongókkal is, 2-3000 ember ott volt a bulikon, és ez egy szuper érzés. Szerintem az európai közönségnek is jól esik, hogy eljövünk hozzájuk, és ők is jól érzik magukat velünk.

Egy Hank Moody-s kérdést nem tudok kihagyni... Mit szólna öreg Hank barátunk ahhoz, hogy zenélni kezdtél?

Abban egészen biztos vagyok, hogy Hank nagyon mocskos dolgokat mondana a zenénkről, de titokban kifejezetten szeretné. És persze irigy is lenne rám, na, meg jól kiröhögne és viccelődne velem.

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!