Jól megélni a pillanatot

Erdőhegyi Brigittával eredetileg egy divathangsúlyos, csacsogós beszélgetést terveztem, de már az első kérdésnél olyan mélységek felé vettük az irányt, ahonnan nem volt visszatérés. A lényének az energikus, eleven, önazonosságra törekvő vonásai, a szemléletmód, ahogyan a környezetét látja és ahogyan a világban él meggyőzően mutatja, hogy a szépsége nem csupán külső adottság, hanem olyan adomány, ami a lelken és a szellemen keresztül sugárzik.

Mi az a néhány szó, ami téged hűen jellemez?
A zene, ami a hivatásom és a hit, az elvhűség az, ami alapvetően meghatároznak engem. Ezek nem egyszerű jelzők ugyan, de tőlük vagyok ilyen ember, mert mindkettő mélyen gyökerezik bennem, ezekre építkezek. Nem jellemző rám, hogy magamról bárkinek is könnyen beszéljek, szokták is mondani, hogy zárkózott vagyok, az éneklés, a swing viszont egy olyan önkifejezési csatorna, ami a sajátom, és amivel örömet okozhatok másoknak.

Elvhűség alatt mit értesz?
Azt, hogy fontosak a célok, de nagyon nem mindegy, hogy hogyan járod be az odavezető utat. Én ezt úgy teszem, hogy ne sértsek másokat, tiszteletben tartom az alapvető értékeket, a másik embert, az eszme tisztaságát. És amikor azt mondom, hogy ehhez vagyok hű, akkor az azt jelenti, hogy önmagamhoz vagyok hű.
Ha a távol-keleti tanításokra gondolunk, akkor igazán csak az út létezik…
…és ha így van, azt tegyük a tőlünk telhető legjobb módon. Ez egy olyan belső elgondolás, amihez ragaszkodom. Nem vagyok egyébként elmozdíthatatlan az elképzeléseimtől, nyitott vagyok az új dolgokra, de a médiában rólam megjelent cikkek, riportok miatt szembesülnöm kellett azzal, hogy az emberek által rólam kialakított kép sokszor önálló életet él, miközben alig van közöm a tényként közölt hírekhez. Ezt megélni nehéz volt, hozzászokni még nehezebb, idő kellett ahhoz, hogy megtanuljam kezelni az ismertséggel járó pozitív és negatív aspektusokat, a szemléletmódomban ezek viszont megerősítettek. Minden dologban ott van a harmónia, a látszólagos ellentétek dacára is. Ha tehát tudom, hogy ki vagyok, honnan jöttem és merre tartok, akkor, de csak akkor képes vagyok kordában tartani az ezzel kapcsolatos érzéseimet, és nem feltétlenül kell beleőrülni ebbe az egyébként kiszolgáltatott helyzetbe. Fontos, hogy hogyan viszonyulunk, hiszen minden belőlünk indul ki.

Ez a tanulási folyamat sok tudatosságra utal, de mennyire vagy képes haladni az árral? Mennyire engeded, hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek?
Ez mostanában nagyon foglalkoztat, sokat beszélgetünk arról a barátokkal, hogy mennyire fontos, hogy legyenek céljaink, de a rugalmasság legalább ennyire lényeges. Hogy ne döntsük el, hogy minek hogyan kell valósággá válnia, hogy engedjük a lehetőségeket megnyilvánulni. A “legyen meg a te akaratod” az imában szerintem pont erről szól. Van az én akaratom, kell is, hogy legyen, de előfordul, hogy a jóisten ennek más színezetet ad, és az élet erre újra meg újra jó példákat hoz. Érdemes észrevenni, ha valami sehogy sem akar összejönni, vagy nem akkor, amikor mi akarjuk. Ilyenkor szerintem épp szembemegyünk az árral, és nem az a mi utunk. Azt szoktam mondani, amikor valami nem úgy sikerül, ahogy szeretném, hogy nem kudarcot vallottam, csak istennek van egy sokkal jobb ötlete az enyémnél.
Ugyanakkor nem szolgáltatom ki magamat például a hold állásának, hogy a végén azt se tudjam, hol helyezkedek el a rendszerben. Folyamatosan tanulom, hogy hogyan legyek egyszerre tudatos és rugalmas, de szerencsére egy egész élet áll a rendelkezésemre.

És mi az, ami neked segít ebben?
A kulcsszó a nyitottság. Minden folytonos mozgásban van, minden változik, és adjuk meg a lehetőségét annak, hogy míg szemellenzővel, megrögzötten haladunk a kitűzött cél felé, addig a cél akár érdektelenné is válhat, eltűnhet a fontossága. Erre persze folyamatosan érkeznek a jelek, de sokan nem hajlandók tudomást venni ezekről, csak mennek előre valami felé, amit már csak az egó tart életben.

Az élet meglepetéseit ezek szerint jól fogadod.
Egyre jobban! Minél tudatosabb az ember, annál jobban tud örülni ezeknek a váratlan történéseknek. A legjobb dolgok mindig váratlanul érkeztek az életembe. Ha gyermeki kíváncsisággal fogadod őket, akkor könnyebb, élvezetesebb megélni őket. És ha elkapod ezt a fonalat és megtartod, akkor rájössz arra, hogy igen, ez miattam és értem történik úgy, ahogy.

Milyen gyerek voltál? Honnan hozod ezt a szemléletet és a művészetekre való hangoltságot?
A szüleimmel nagy szerencsém van, mert engedtek az érdeklődésem irányába menni. Mindkettőjüben voltak dédelgetett művészi álmok, mivel azonban ezek nem valósultak meg, támogatták az én álmaimat. Elég hamar kiderült, hogy érzékem van a tánchoz, balettezni kezdtem, és az életem első 20 éve erről is szólt. Látták, hogy ez nekem örömet okoz, hogy komolyan veszem, ezért minden áldozatot vállaltak, ami ezzel járt. Ennek a bűvkörében éltem gyerekként, fiatalként, és szerencsére senkivel nem kellett harcolnom a balettért, hanem megélhettem annak minden jó oldalát.

Ebben is az a kettősség van, amiről eddig beszéltünk: kemény, koncentrált munka a háttérben, kecses, légies, könnyed mozdulatok a színpadon.
Szerintem mindenre igaz ez, ami örömet okoz másoknak, Olajozottnak, habkönnyűnek tűnik, és azzal okoz gyönyörűséget másoknak, hogy a vérverejték és a küzdés nem jön át a produkción. Az énekléssel is így voltam. 18-19 éves felnőtt voltam már, amikor elkezdtem, és nehéz volt, mert nem tudtam, hogy hogyan fogom a technikákat jól elsajátítani.
A sorsom az énekléssel kapcsolatban egyébként akkor dőlt el, amikor 13-14 éves koromban a nagypapám fiókjában rátaláltam az Azok a húszas évek című bakelitre, amin magyar előadók énekeltek swing világslágereket. Ez annyira meghatározó volt az életemben, hogy akkor ott eldöntöttem, hogy megtanulok énekelni. Ami külön érdekes a sztoriban, hogy pont az a Garay Attila indított el később a pályámon, aki ezen a lemezen énekesként és zenei rendezőként is közreműködött.

Az életedben jelen lévő szinkronicitásnak az egyik mérföldköve a Cotton Club, ahol immáron 8 éve fellépsz, és aminek a dívája vagy. Hogy kezdődött ez a kapcsolat?
Még Garay Attilához jártam tanulni, és semmilyen lehetőséget nem láttam arra, hogy ebben a zenei stílusban énekesnőként lehetőséghez jussak. A környezetemben mindenki megpróbált lebeszélni arról, hogy fiatalon egy olyan műfajnak szenteljem az életemet, aminek nincs jövője. Különösen nehéz volt a fókuszt megtartani, hiszen a realitás akkor még tényleg rácáfolt az elképzeléseimre, de annyi örömet és energiát kaptam a swingtől, hogy a hitem rendületlen maradt. És nem volt hiábavaló, mert eltelt 6-7 év, és egyszercsak megkerestek azzal, hogy nyílik egy ilyen klub, és a tulajdonos engem szeretne énekesnőnek. Nagyon akartam, nagyon hittem benne, és meg is valósult. Színpadra állítottam egy showműsort a ’20-as évek zenéiből a saját elképzeléseim szerint, amihez a Cotton Club tökéletes környezetet és atmoszférát teremt.

Min dolgozol jelenleg?
Most épp egy, az önálló estemmel kapcsolatos projekten dolgozom, amiről még nem szeretnék beszélni, mert kezdeti stádiumban van, de alakítom a terveimet, és remélem, hogy a víziókból hamarosan valóság lesz. Törekszem arra, hogy az, amit csinálok színvonalas legyen, értékeket közvetítsen.

A divat a hétköznapok, az ünnepek, a különleges alkalmak szintjén fejez ki bennünket. Mit jelent számodra a divat, mit mond el rólad?
A divatról nekem a megújulás szó jut eszembe. Nem szoktam a korlátokat feszegetni, nem vagyok egy kifejezetten kísérletező alkat. Van egy sajátos stílusom, a velem dolgozó stylistok is tudják, hogy mit viselek szívesen, tudom, hogy mi áll jól és mi nem. Ezzel együtt van egy természetes igényem a megújulásra, és itt lép be a divat, ami lehetővé teszi, hogy frissítsek a meglévő ruhatáramon. Inspirációt ad. Engem a nőiesebb stílus jellemez a leginkább, de itt is szeretem a kettősséget, vagyis hogy a finom letisztultságot megtörje egy rafinált megoldás. Két ellentétes dolog itt is nagyon klassz összhatást tud produkálni. Nem vagyok megszállottja a divatnak, de használom, hiszen a önkifejezésemhez hozzátartozik.

Milyen szenvedélyed van?
Táskamániás vagyok, és imádom a kabátokat és a cipőket. Bár el kell mondanom, hogy sokat változtam, mert míg korábban képes voltam a fizetésemet elkölteni két táskára, addig mára mintha kiéltem volna ezt a szenvedélyemet, és már nem mindenáron akarok egy-egy darabhoz hozzájutni.

Megbántál-e valaha valamit?
Van úgy, hogy hibázok, de nem kínzom magam hosszasan bűntudattal vagy haraggal. A döntéseim mögött általában tudatosság van, és ha mindezek ellenére nem sülnek el jól a dolgok, akkor annak úgy kellett lennie. Persze nem szeretek hibázni, de elfogadom, hogy vannak olyan helyzetek, amiket az adott pillanatban csakis úgy tudtunk megítélni, és lehet, hogy ez egy rossz döntés volt, de ha így volt, akkor az benne van az életfeladatunkban. Mindenesetre vállalom a tetteimet és azok következményeit is. Vannak az életnek furcsa játékai, amikor egy látszólagos rossz döntésről utólag kiderül, hogy jó döntés volt, a jóról pedig az, hogy lehetett volna jobb is, de ez már az élet sajátja. Mindez benne van a pakliban, így kerek egész az életünk. Szeretem a dolgok mélységeit megélni, sokszor a nehezebb út csábít, és ez is nagyon jellemző rám, visszacsatolva a beszélgetés elején feltett kérdésedre.

Mivel lehet jól hatni rád, mi az, ami motivál?
A szeretet, a ragaszkodás és az elkötelezettség nagyon. Ezzel kapcsolatban is van bennem végletesség. Párkapcsolatban például az első pár hónapban próbára teszem a pasit, mert tudnom kell, hogy mindenemmel együtt szeret és elfogad. A legkevésbé sem tudatos ez a részemről, de megfigyeltem magamon ezt a viselkedésmintát, tudok a létezéséről. Ha viszont mindennek dacára mellettem marad, akkor olyan bizalmat kap, hogy kamatostul kárpótolom mindenért. Barátságban is, szerelemben is azt szeretem, ha a kapcsolat mély, igazi és a nehézségekkel együtt egyre erősebb lesz. Jöhet bármi, nagyon hűséges tudok lenni, és szeretek is hűséges és odaadó lenni.
A gazdasági és pénzügyi válság az élet minden területére hatással van, így a gondolkodásra is. Van egy olyan szemléletmód, ami a környezettudatos hozzáállásról, az emberekre és a természeti környezetre való odafigyelésről, a gondosságról szól.

A te életedben ez mennyire van jelen?
Én ennek az összetettségét figyelem. Minden válság mélyebb okokra enged következtetni, mint amiről a felszínen szól. Ez a mostani hatványozottan ilyen. Egyfajta kivetülése annak a globális válságnak, ami a társadalmakban az egyén szintjén már régóta tart. A probléma lényegét abban látom, hogy nem vagyunk egységben. Hogy a mai kor embere a felszínen mozog, ott éli a mindennapjait, nem ápolja sem a lelkét, sem a családja, a környezete lelkét. És már megint a viszonyulás hogyanjánál kötöttem ki. Meg az egyéni felelősségvállalásnál. Nem lehet eltekinteni attól, hogy igenis közösen hoztuk létre a mostani állapotot, és jobbá tenni is csak közösen tudjuk. Hamvas Bélától van egy gondolat, ami arról szól, hogy amikor megpróbálta kiheverni az I. Világháború okozta szörnyűségeket, a sokkot, akkor meg akarta keresni azt a pontot, ahol az emberiség kisiklott, rossz útra tért. Viszont elkövetett egy tipikusan a nyugati világra jellemző hibát, amikor egy kívülálló okot keresett. Azt kell tennünk, amire ő is rájött: a hiba bennünk van, belőlünk ered, kijavítani is csak ott tudjuk.
Bármennyire is érezzük azt, hogy közvetlenül nincs közünk a helyzet kirobbanásához, a valóság az, hogy a krízis részei vagyunk, és nem fogjuk tudni megúszni anélkül, hogy önmagunkba néznénk. Egyszerűen felelősséget kell vállalnunk a tetteinkért, a gondolatainkért úgy, hogy közben a lehető legjobbra törekedünk. Meg kell teremteni egy alapot az életben maradáshoz, és ez nem csak a pénzről szól, sokkal inkább a tudatosságról. Ne szennyezzük a környezetet, egymást, önmagunkat, mert az univerzális törvények működnek, és minden mindenre hatással van. Szerencsére pozitív értelemben is.
A holisztikus szemlélet szerint test, lélek és szellem egy egységet alkotnak. Éppen ezért az egészség fenntartása, az egészség helyreállítása is a teljesség figyelembevételével történik.

Brigi, hogyan őrzöd meg az egészséged minden értelemben?
A megelőzésre helyezem a hangsúlyt, de nincsenek különös praktikáim. A szellemi és lelki épülésben a csend, a meditáció, az önmagammal való időtöltés, az elmélkedés segít. Szívesen vagyok egyedül, hogy letisztuljanak a dolgok, és szívesen vagyok olyan emberekkel, akikkel az alapvető értékeket illetően hasonlóan gondolkodunk. Igyekszem azzal foglalkozni, ami felemel, ami átsegít, ha szükségben vagyok, és nekem ez belső munka nélkül nem megy. Én ott teremtem meg az egyensúlyomat.
Ezzel együtt sportolok is, de nem viszem túlzásba, mert a balett remek alapot adott. Manapság sokszor elég annyi mozgás is, amennyit a munkám, az önálló estjeim megkövetelnek. Az étkezéshez ösztönösen viszonyulok. A zsíros, nehéz ételeket nem kívánom, ahogy azokat sem, amik gyengítik az immunrendszert. Ez nem egy tudatos, megfeszített hozzáállás, egyszerűen csak azokat az ételeket szeretem, amik egyébként is jó hatással vannak az egészségemre, ezeket viszont egyáltalán nem vonom meg magamtól.
Összességében abban hiszek, hogy ha belül minden rendben van, akkor az kint is megjelenik.

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!