Rájöttem az egyetlen módra, amivel képes vagyok rávenni magam a rendszeres mozgásra

Ha valaki hadilábon áll a rendszeres mozgással, az bizony én vagyok. Mindamellett, hogy tudom, nemcsak a testemnek, hanem a szellememnek is szüksége van erre a felfrissülésre, valahogy nagyon nehezen tudok felállni a gépem elől és azt mondani: most pedig elmegyek az edzőterembe, egy jógaórára vagy akár futni a Margitszigetre. Most azonban, hogy bejött a jó idő, már többször rávettem magam, hogy legalább hétvégén felmenjek kocogni a Normafához, és minden alkalommal nagyon jól is esik. De mi lesz a hét közbeni alkalmakkal – teszem fel magamnak ilyenkor a kérdést.

Odáig már eljutottam, hogy a rendszeresített kocogásokat talán mérnem kéne valamivel, hogy mégis legalább nagyjából tudjam, milyen távot teljesítek adott idő alatt a magam komótos tempójában. Letöltöttem hát egy futós applikációt – bevallom, eddig sosem tudtam ezeket sem rendszeresen, sem pedig jól használni. De majd most! Ezen felbuzdulva pedig még tovább böngésztem az okoskészülékem shopjában, hogy mi van még fitnesztémában, ami számomra érdekes lehet.

De ezzel még nincs vége: a legjobb csavar az egészben számomra az, ha csak 10 percem van mondjuk, hogy átmozgassam a hátamat, nyakamat, karjaimat, akkor nem kell mást tennem, mint beállítani a 10 perces időkorlátot, és már kezdődik is az edzés a kiválasztott gyakorlatokat váltogatva, gyorsítva, időzítve. Ezentúl nem kell mást tennem, mindössze megeresnek a napomban azt a néhány lopott percet, amit amúgy is csak kidobnék az ablakon valami másra – például hasztalan Instagramozásra vagy Facebookozásra –, fel kell pattannom a székemből és már kezdődhet is az edzés.

A cikk az évamagazin.hu-n folytatódik.