4 dolog, amit egy profi fotózásból tanulhatsz

1. Eddig nem tudtál mosolyogni

Legalábbis úgy nem, ahogy azt ilyenkor „kell”. Nekem valamiféle remegő ajkú kényszervigyor jött a számra, amikor másfél éve muszáj volt munkahelyi portrét készíteni rólam. Az iránymutatás előtt valószínűleg egy sorozatgyilkos és a Farkastól megilletődött Piroska baljós elegyének látszottam.

2. A szelfiszögtől sajnos ufó fejed van

Ha egymás mellé teszel egy „rendes” képet meg egy szelfit, eltöprengsz majd rajta, hogy utóbbiból miért készítettél akár egyet is. A kartávolságból lőtt fotókról ugyanis mintha egy másik ember nézne vissza rád, akkora a szög miatti torzulás.

3. Úgyis belejössz a pózolásba

Előbb vagy utóbb. Nekem az első alkalommal utóbb sikerült, pontosabban az utolsó negyedórában. A harmadik fotózáson pedig öt perc után készült el a sorozat legjobbja. Meg sem próbáltam magamtól tekeregni vagy pucsítani – mindig megmondtam a fotósnak, hogy figyelj, segíts egy kicsit, mert nem vagyok egy született pózerina.

4. Tisztelni fogod a bátorságodat

„Akármilyen képek születnek, legalább megpróbáltam…” – veregettem meg jó előre a saját vállamat. Egyszer volt „kötelező” fotózásom, kétszer pedig önként sétáltam bele a szituba, direkt komfortzóna-áthágási szándékkal. Mindannyiszor fontos önismereti leckével lettem gazdagabb.

Te szereted, ha fotóznak?

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!