„A nászéjszakáig vártam a szüzességem elvesztésével, most már tudom, hogy hiba volt”

„Hiszek benne, hogy igaz szerelem vár rám, ezért elköteleztem magam amellett, hogy tartózkodom a szextől egészen addig, míg össze nem házasodom a párommal... 10 éves voltam, amikor fogadalmat tettem a gyülekezetemben egy csoport másik lánnyal egyetemben, hogy szűz maradok a házasságomig”

„Rengetegszer elmondták, hogy áldott lesz a házasságom, ha megtartom a szüzességem, ha viszont nem teszek így, akkor szétesik és válással végződik majd. Én pedig elhittem, miért ne tettem volna? Fiatal voltam és hittem ezeknek az embereknek”

„Amikor találkoztam a későbbi férjemmel, elmondtam neki azonnal, hogy tartogattam magam a házasságomig, ő pedig azt mondta, hogy elfogadja, mert ez az én testem és azt csinálok vele, amit akarok. Hat évig voltunk együtt, mielőtt összeházasodtunk volna. Amikor bármi olyat is csináltunk, aminek köze volt a szexhez, mindig bűntudatom lett. Azon tűnődtem, hol a határ, mert nagyon féltem tőle, hogy átlépem. Megfoghatja a melleimet? Láthatjuk egymás meztelenül?”

„A férjemmel egy sötét szobában szerencsétlenkedtünk az óvszerrel és a síkisítóval... A szex fáj, tudtam, hogy fájhat. Mindenki azt mondta, hogy az első alkalom kellemetlen lehet. De azt senki sem mondta, hogy utána ott fogok sírni a fürdőszobában. Nem mondták, hogy a nászutamon ugyanez megtörténik majd, sírni fogok, mert a szexet mocskos és rossz dologként fogom elkönyvelni magamban, hiába”