Megnéztem a Kölcsönlakás című filmet, és eszembe jutott, hány emlékezetes otthonom volt már. Szám szerint hat

A Dobó Kata által rendezett film kapcsán eszembe jutott, hány lakásban éltem eddig életem során, és milyen viszony fűzött ezekhez. Igen, érzelmekkel viszonyulok a lakásokhoz, és ha visszagondolok ezekre a kuckókra vagy éppen palotákra (na jó, ez azért túlzás), rögtön felidéződik bennem az a hangulat, amely az adott életszakaszt fémjelezte számomra.

Összeszámoltam, csaknem negyven év alatt 10 lakhelyem volt: sok ez vagy kevés? Hadd idézzem fel a legemlékezetesebb lakhelyeimet, a teljesség igénye nélkül.

A szülői ház

Egy lakótelepi, második emeleti lakásban nőttem fel, ahol 68 négyzetméteren négyen éltünk. Így utólag különösen nagyra értékelem, hogy a szüleim bevállalták, hogy – miután hasztalan igyekeztek a fuvola felé terelgetni – a kérésemre vegyenek egy zongorát (pianínót), és még annak is helyet találjanak a nappaliban. (Nem biztos, hogy a szomszédok is nagyra értékelték.)

A bátyámmal közös szobánk volt, de kamaszkorunkban a fejünkbe vettük, hogy szétválasztjuk. Építésznek készülő bátyám estéken át tervezte titokban milliméterpapíron, hogy hová kerül majd a harmonikaajtó, és melyik bútorunk hol kap majd új helyet. Ismét csak le a kalappal a szüleim előtt, akik a rajzokat látva azt mondták: “Ha már ilyen szépen megterveztétek, megcsináljuk!”

Egyszer kölcsönkértem a lakást a szüleimtől házibuli céljából, a baráti köröm számára. Szerencsére viszonylag ép bőrrel megúszta. A lakás is.

Egy finn kollégium

Elég sokáig maradtam a szülői fészekben, és amikor aztán végre kirepültem, rmeg sem álltam Skandináviáig. Egy finn városban töltöttem négy hónapot, aminek minden percét élveztem. Még a kollégiumot is szerettem, ahol a holland Natasja volt a szobatársam, azaz közvetlen szomszédom, akivel közös konyhán és fürdőszobán osztoztunk. Ámultam azon, hogy minden vécéhez bidé is tartozott, és az az edényszárító is lenyűgözött, amit a felső konyhaszekrény alsó polca helyén alakítottak ki úgy, hogy a tányérokról a mosogatóba csöpöghetett a víz.

Egyszer úgy alakult, hogy barátokkal pár napra elutaztunk, Natasjához pedig látogatóba érkezett a barátja, akivel csak az esküvő után óhajtotta megosztani az ágyát, így kölcsönadtam neki a szobámat. Azóta is együtt vannak.