Gyerekkori traumából felnőttkori magány: segítünk, hogyan törhetsz ki belőle

Egy gyerekkori trauma számos élethosszig tartó probléma oka lehet, attól függően, milyen életkorban élte át az adott személy, a trauma elszigetelt eset volt-e vagy gyakran előforduló, illetve, hogy jelen volt-e a szülő, gondviselő ekkor.

Az ilyen életesemények súlyos érzelmi sebeket okoznak, amelyek mások számára láthatatlanok. Hatásukra kötődési zavarok jöhetnek létre, amik megnehezíthetik felnőttként ez egészséges párkapcsolat kialakítását. Ha a múltban téged is súlyos sérelmek értek, könnyen lehet, hogy magányos farkassá váltál.

Gyerekkori trauma és a magány

A világ minden táján készülnek felmérések arról, mennyire érzik magukat magányosnak az emberek. A tudósok az elmúlt években azt tapasztalják, a számok világszerte növekednek, egyre többen élnek egyedül, elszigeteltségben. Az USA felnőtt lakosságának például már 58 százaléka érzi magányosnak magát, sokan ráadásul annak ellenére, hogy párkapcsolatban élnek.

A fiatalabb generációt jobban sújtja ez a jelenség, 18 és 24 év között ez az arány 79 százalék, ami rémületesen sok. Főleg, ha eláruljuk, az 55 év felettieknek csupán 16 százaléka érzi ugyanezt.

Azok, akik magányról számoltak be a felmérések során, gyakran válaszolták azt, gyermekkorukban súlyos trauma érte őket. Így a tudósok összefüggést véltek felfedezni a felnőttkori magány és a gyerekként elszenvedett traumák között.

Ha valaki nagyon mély magányt és egyedüllétet él meg, könnyen lehet, hogy gyermekként érzelmi elhanyagolásban élt. Ennek a felnőttkori tünetei a következők lehetnek:

Az egyedüllét szinte fizikai fájdalmat okoz a személynek, folyamatosan ingerekre van szüksége, illetve figyelemelterelésre

• A személy nehezen ismeri fel és érti meg saját érzéseit, érzelmi szükségleteit
• Az érzelmi üresség látványos „unatkozásban” tör a felszínre
• Értéktelenség érzés
• Megfelelési kényszer más emberek felé
• Toxikus pozitivitás
• Nem meghatározott énhatárok
• Állandó szégyenérzet és bűntudat

A magány csak magányt szülhet

Mivel a magány olyan érzésekhez kötődik az emberi lélekben, mint a szégyen és az érzés, hogy nem vagy elég értékes, könnyen lehet, hogy a mesterévé váltál annak, hogyan rejtsd el mások elől.

Előfordulhat, hogy túlzott pozitivitással igyekszel elfedni, azt mondogatod, „don’t worry, be happy”, ami így egy mérgező mantrává válik a számodra.

Az állandó „maszkviseléstől” könnyen depresszióssá válhatsz. Innen már nem sok kell ahhoz, hogy alkohollal, drogokkal, gyógyszerekkel, videojátékokkal és felszínes szexkapcsolatokkal próbálj meg elmenekülni a fájdalmas valóság elől.

Így törhetsz ki belőle – soha nem késő változtatni!

Törj ki a spirálból, hagyd abba a videojátékot, keress más, egészségesebb elfoglaltságot. Menj kirándulni a barátnőiddel, nyílj meg nekik, mondd el, milyen érzések dolgoznak benned.

Ha egyedül vagy otthon és érzed a késztetést, kényszert, hogy azonnal elfoglald magad, zenét, tévét kapcsolj, állj meg egy kicsit. Nézz magadba, nézz szembe azzal, ami nyomaszt. Engedd ki, sírj, ha úgy érzed, az jönne. Ne fojtsd el, ne nyomd el.

Kérj segítséget egy profitól! Ma már egyáltalán nem ciki pszichológushoz vagy pszichiáterhez járni. A lelkünket ugyanúgy meg kell gyógyítanunk, ahogy a testünkkel is azt tesszük, ha például megfázunk.

Ez is olvasd el!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!